Roncstelepen végzi az indiai hadsereg egyik büszkesége?
Már nemcsak az indiai vadászgépek esetében fordul elő, hogy Új-Delhi kénytelen azokat a “földhöz szegezni”. A műszaki problémák miatt most majdnem száz páncélost vontak ki a forgalomból. Ráadásul pont azt a típust, amelyik az indiai hadsereg “nemzeti tankjának” számított.
Az Arjun MK-I tank fejlesztését még 1974-ben kezdték meg Indiában, hogy lecseréljék vele a mára teljesen elavult T-54-es állományt, de a projekt rendkívül sok megpróbáltatáson ment keresztül. Az első példányokat csak harminc évnyi késéssel (2004-ben) adták át az indiai hadseregnek, és 2009-ig csak 45 darabot helyeztek hadrendbe, pedig Új-Delhi 124 darabot rendelt belőlük. A késés oka leginkább az volt, hogy az Arjun I-es túlságosan is a külföldi – főleg a német – technológiára és alkatrészekre épült.
Az Arjun-I „alapja” a német hadseregben rendszeresített Leopard 2-es páncélos volt: a motor, az irányítóberendezés, a lánctalpak mind Németországban készültek, sőt néhány elemző gúnyosan meg is jegyezte, hogy az Arjun úgy néz ki, mintha a Leopard 2-es „lebutított” változata lenne. Ennek ellenére az indiai kormány és a hadsereg komoly nimbuszt akart teremteni az Arjun köré, gyakran úgy állították be a típust, mint “India nemzeti tankját”, amely bizonyítja az indiai hadmérnökök szakképzettségét és tudását, és azt állították, hogy az indiai nehézpáncélos a harcban képes a pakisztáni és a kínai harckocsikat is felülmúlni.
Ezért nagyon kellemetlenül érintette Új-Delhit, amikor kiderült: az Arjun nagyon sok műszaki problémával küszködik, és annyira az importtól függ, hogy a dél-ázsiai ország hadiipara nem tudja saját erőből pótolni a páncélos harckocsi hiányzó vagy elromlott alkatrészeit. A kormány végül döntött. A Defense News egy indiai kormányzati forrásra hivatkozva azt állította, hogy az indiai hadsereg a 124 darab Arjun I-es páncélos mintegy háromnegyedét „szolgálaton kívül helyezték”, a maradékot pedig “alapos műszaki vizsgálatnak vetették alá”. A legtöbb gond a kommunikációs eszközökkel, a célkövető és tüzelő rendszerekkel és a hajtóművekkel adódott, de az előzetes jelentések szerint több, mint kilencven (!) különböző problémát észleltek a hadmérnökök és a műszaki alakulatok, ezért a hadvezetés úgy döntött, hogy inkább “földhöz szegez” minden Arjun I-es páncélost és megtiltja azok használatát, amíg a vizsgálat tart. Egyes indiai fórumokon már temetik az Arjunokat, szerintük már csak hetek kérdése, és “India nemzeti büszkesége a roncstemetőben végzi”.
Ugyanakkor nem kell aggódni amiatt, hogy India most harckocsik nélkül marad. Az indiai hadsereg bőven rendelkezik páncélosokkal, igaz, ezek nem éppen mai darabok. A dél-ázsiai országnak több mint 1600, modernizált T-72-ese van, miközben az ezredforduló óta vásárolja Oroszországtól a T-90S nehézpáncélosokat, melyeknek száma – a T-90-ből kifejlesztett indiai Bhishmával együtt – meghaladja az 1000 darabot. Új-Delhi ezen típusok gyártását és importálását még mindig nem állította le, 2020-ra 21 T-90-es páncélosezredet akarnak felállítani a dél-ázsiai országban.
India nekilátott az Arjun MK II létrehozásának is: 2012-ben – izraeli segítséggel – fogtak hozzá az Arjun továbbfejlesztéséhez. A 120 milliméteres löveggel, reaktív páncélzattal, lézeres besugárzásjelzővel, éjjel-nappal használatos célkövető rendszerrel és 1600 lóerős német motorral rendelkező 67,5 tonnás harcjármű azonnal elnyerte az indiai hadsereg tetszését. 2014-ben 118 darabot rendeltek belőle az indiai hadiüzemektől, amelyek ebben az évben kezdték meg a sorozatgyártást. Az indiaiak bíznak abban, hogy ez a típus valóban méltó lesz az “India nemzeti tankja” címre, és nem úgy fogja végezni, mint az elődje.
A kép forrása: Europress/AFP
Az indiai légierő kihívásairól és problémáiról szóló cikk.