Pokol a menekültek élete Líbiában

A „Kegyetlen Líbia: A migránsokkal és menekültekkel szemben elkövetett emberrablásokról, szexuális erőszakról és más erőszakos cselekményekről szóló történetek (‘Libya is full of cruelty’: Stories of abduction, sexual violence and abuse from migrants and refugees) című jelentés rávilágít a horrorra, amelyben Líbiában élnek a menekültek és migránsok, akik közül sokan elkeseredésükben arra kényszerülnek, hogy életüket kockáztatva megpróbáljanak átkelni a háborgó tengeren, hogy végre menedéket lelhessenek Európában.

„A migránsok kegyetlen körülmények között élnek, jogszabályok híányában és az országban zajló fegyveres konfliktusokkal tetézve. Líbiában veszélyes az élet, jogi háttér nélkül a migránsoknak nincs lehetőségük védelmet kérni vagy menekülő utat találni, így arra kényszerülnek, hogy életüket kőszívű embercsempészek kezébe adják, akik megtámadják, zsarolják és bántalmazzák őket.” – mondta Philip Luther,az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója. “A nemzetközi közösség tétlenül állt és nézte, ahogy Líbia káoszba zuhan, miután a NATO 2011-es hadi beavatkozása véget ért, utat engedve ezzel a milicisták és felfegyverkezett csoportosulások ámokfutásának. A világ vezetőinek nagy a felelősségük, és fel kell készülniük a következményekre, hogy a menekültek és migránsok egyre nagyobb számban kényszerülnek elmenekülni a konfliktusok és a heves bántalmazások elől Líbiából. A menedékkérők és migránsok a legsebezhetőbb rétegek között vannak Líbiában, a helyzetüket nem hagyhatjuk figyelmen kívül.”

Líbia évekig tranzit-, valamit befogadó országként szolgált a menekültek és migránsok számára, akik a szegénység, a belső konfliktusok és az üldöztetés elől menekültek el a szubszaharai Afrikából és a Közel-Keletről. Sokan azt hitték, Líbián keresztül eljuthatnak Európába, de az ex lex állapot és a felfegyverkezett csoportok elhatalmasodása egyre kockázatosabb környezetet eredményezett. Az így kialakult helyzet arra kényszerítette a Líbiában már évek óta letelepedett és dolgozó migránsokat is, hogy csónakokkal Európába meneküljenek. Az ok, amiért ennyi migráns és menekült el szeretné hagyni az országot, abban keresendő, hogy a bevándorlók ezrei, köztük a gyermekek is folyamatos bántalmazásnak vannak kitéve az idegenrendészeti fogdákban, ahol nyomorúságos körülmények között határozatlan ideig tartják fogva őket.

Az Európába tartó biztonságos és járható szárazföldi utak csökkenésével a Líbiába tartó szíriai menekültek is megpróbálkoznak a veszélyes átkeléssel a tengeren, csak hogy európai partokon köthessenek ki.

A múlt hónapban Brüsszelben tartott csúcstalálkozón az Európai Tanács bejelentette, hogy megnöveli a Földközi-tenger térségben a kutatási és mentési műveletekre fordítandó forrásokat.

“Becsülendő az Uniós államok vezetői részéről az elköteleződés, hogy megnövelik a kutatásra és mentésre szánt forrásokat, mindeközben azonban egyre több ember fullad vízbe a Földközi-tengeren, hacsak a mentőeszközöket nem szállítják időre azokra a területekre, ahol a legnagyobb szükség van rájuk – azaz ahonnan a legtöbb segélyhívás érkezik –, és azok mindaddig hozzáférhetőek nem maradnak, ameddig a menekültek és migránsok nagy számban hagyják el Líbia partjait” – jelentette ki Philip Luther.

Az Európai Tanács terveiben az is szerepel, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az embercsempészek hajóinak beazonosítására, elfogására és megsemmisítésére is. Ha ez megtörténik, akkor migránsok és menekültek ezrei ragadhatnak a konfliktus-zóna kellős közepén.

„Az embercsempészek elfogására vonatkozó intézkedések nem fogják megoldani a menekültek és migránsok helyzetét Líbiában, ha a Líbiából menekülők számára nem biztosítottak az alternatív útvonalak – hangsúlyozta Philip Luther.

Egyiptom és Tunézia egyaránt megszigorította határmenti őrizetét a líbiai konfliktus miatti menekültáradattól tartva, így a migránsok és menekültek, akiknek az útlevelét az embercsempészek, bűnszervezetek vagy a líbiai munkáltatóik gyakran ellopják vagy elkobozzák, nem tudnak más úton kijutni az országból, csak az Európába tartó veszedelmes tengeri úton keresztül.

“A világ nem dughatja továbbra is homokba a fejét, és nem veheti semmibe a kötelezettségét, hogy menedéket nyújtson azoknak, akik halálos körülmények elöl menekülnek. A szomszédos országoknak, beleértve Tunéziát és Egyiptomot is, nyitva kell tartaniuk határaikat, hogy biztonságos menedékre lelhessenek azok, akik az erőszak és üldöztetés elől menekülnek Líbiából” – nyilatkozta Philip Luther.

Az Amnesty International felhívja a gazdagabb államokat arra, hogy növeljék a menekülttáborok számát, és felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen tegyen hathatós lépéseket az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok súlyos megsértése ellen Líbiában.

Vallási üldöztetés

Líbiában a keresztény migránsok és menekültek életét felfegyverkezett csoportok veszélyeztetik, akik a saját értelmezésük alapján járnak el az iszlám jog nevében. Nigériai, eritreai, etiópiai és egyiptomi embereket raboltak el, kínoztak meg, zaklattak és öltek meg a vallási nézeteik miatt. Legutóbb 49, többnyire egyiptomi és etiopiai keresztényt fejeztek és lőttek le három tömegmészárlásban, melyek elkövetését az Iszlám Állam vállalta.

Líbia déli határainál és az embercsempészek által a líbiai partokon kialakított csempészútvonalakon a migránsoknak és menekülteknek mindezek mellett gyakran szembe kell nézniük a bűnbandák és embercsempészek által elkövetett emberrablásokkal, kínzással, lopásokkal és fizikai erőszakkal.

Charles, egy 30 éves nigériai férfi azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy azután döntött úgy, hogy megpróbál átkelni Európába csónakkal, miután egy bűnbanda elrabolta és fizikailag bántalmazta egy partmenti városban, Zuwarában. Azért volt ott, hogy a Tripoliban zajló bombázások és harcok elől elmeneküljön.

“Eljöttek, hogy elvegyék a pénzünket, és megkorbácsoltak. A rendőrségen nem jelenthettem, hogy zaklattak, mert keresztény vagyok, és ők sem szeretnek minket. 2014 októberében raboltak el…mindössze azért, mert látták, hogy egy Biblia van a kezemben.” – mondta.

Charlest megfosztották a pénzétől és a telefonjától, két napig fogságban tartották, miközben kínozták, ütötték-verték egészen addig, ameddig egy éjszaka meg nem szökött az ablakon keresztül.

“Ilyen és ehhez hasonló horrortörténetek késztetik a kétségbeesett migránsokat és menekülteket arra, hogy elmeneküljenek Líbiából. Mindez rávilágít arra, hogy folytatni kell az életmentést a Mediterrániumban. Az európai vezetőknek biztosítaniuk kell, hogy a líbiai konfliktusok és emberi jogi jogsértések elől menekülő menekülteket és migránsokat soha nem küldik vissza Líbiába” – mondta Philip Luther.

Erőszak a csempész útvonalak mentén: emberrablás, zsarolás és szexuális erőszak

A migránsok és menekültek mindenféle erőszaknak ki vannak téve a Nyugat- és Kelet Afrikából a líbiai partok felé tartó csempészútvonalakon.

Szubszaharai migránsokat és menekülteket – köztük kisgyermekeket felnőtt felügyelet nélkül – rabolnak el váltságdíjért cserébe a líbiai partok felé tartó csempészútvonalakon. Fogvatartásuk alatt megkínozzák őket, hogy megtörjék őket és a családtagjaikat, és kifizessék a váltságdíjat. Akikért nem tudnak váltságdíjat fizetni, azokat eladják, és gyakran rabszolgaként tartják, fizetés nélkül dolgoztatják őket, vagy fizikailag bántalmazzák, kirabolják.

A csempészek gyakran bűnbandáknak adják át a migránsokat és menekülteket, miután átlépték a határt. Mindezt sivatagi területeken vagy a csempészútvonalon lévő nagyvárosokban teszik, mint például a dél-nyugaton fekvő Sabha vagy a partokon fekvő Ajdabya városa Kelet-Líbiában.

Az Amnesty International által megkérdezett migránsok és menekültek elmondása szerint a csempészek rabszolgaként tekintettek rájuk, és úgy bántak velük, mint az állatokkal. Volt olyan, aki elmondta, hogy egy zsúfolt szobában tartották őket mellékhelyiség, takaró, matracok nélkül, és kizárólag száraz kenyérmorzsával etették őket. “Ez valójában csak üzlet számukra. Bezárnak, hogy fizetned kelljen.…Ha nem válaszolsz a kérdéseikre, megvernek gumicsövekkel” – mondta az egyik menekült.

Az egyedül utazó nők különösen ki vannak téve a bűnbandák és embercsempészek általi szexuális erőszaknak. Akiket a csempészútvonalakon elrabolnak és nem tudják megfizetni a váltságdíjat, azokat szexuális aktusra kényszerítik cserébe azért, hogy szabadon engedjék őket vagy folytathassák útjukat.

“Tudom, hogy az az ember (az embercsempész), három eritreai nőt is szexuálisan bántalmazott. Megerőszakolta őket, ők pedig sírtak. Legalább kétszer megtette ezt velük” – mesélte egy szemtanú az Amnesty International-nek.

Egy nigériai nő elmondta, hogyan erőszakolta meg csoportosan 11 felfegyverzett férfi, amint megérkezett Sabhaba.

“Elvittek minket a sivatagban egy helyre, hozzákötötték a férjem kezeit és lábait egy póznához, és a szeme láttára csoportosan megerőszakolt 11 férfi” – mondta.

Embercsempészek által elkövetett erőszak hajóra szállás előtt

Sok migráns és menekült mesélt arról, hogy több mint három hónapig tartották őket fogva, és bántalmazták egy félig renovált házban, arra várva, hogy elég utas gyűljön össze. Azt mondták, hogy az embercsempészek éheztették őket, nem adtak nekik inni, és botokkal verték őket, miközben megfosztották őket a javaiktól.

Voltak olyan szíriai menekültek, akik arról számoltak be, hogy egy szellőzés nélküli hűtőkocsiban szállították őket. “Két gyermek elkezdett fuldokolni, és aztán már nem lélegeztek. A szüleik pofozgatták őket, hogy felébredjenek. Ütöttük a falakat, de a sofőr nem volt hajlandó megállni” – mondták. A gyermekeket újra kellett éleszteni.

Erőszak az idegenrendészeti fogdákban Líbiában

A migránsoknak és menekülteknek Líbiában a határozatlan ideig tartó idegenrendészeti fogsággal és az ott tapasztalható szörnyű körülményekkel is szembe kell nézniük mindamellett, hogy kínozzák és egyéb kegyetlen, embertelen bánásmódban részesítik őket. Legtöbben irreguláris határátlépés és hasonló cselekmények miatt vannak őrizetben. Azokat is idegenrendészeti őrizetbe szállítják, akiket a líbiai hatóságok a tengeren való átkelés alkalmával fognak el.

Szexuális erőszakról és bántalmazásról számoltak be olyan nők, akiket ilyen idegenrendészeti központokban tartottak. Az egyikük elmondta az Amnesty International-nek, hogy látta, ahogyan az őrök halálra vertek egy fogvatartott terhes nőt.

“Csövekkel ütöttek minket a combunk hátsó részén, még a terhes nőket is megverték. Esténként bejöttek a szobánkba, és ott akartak aludni. A nők egy részét megerőszakolták. Az egyik nő teherbe is esett így… Ezért határoztam el, hogy Európába szököm. Túl sokat szenvedtem a börtönben” – mondta el a szemtanú.

A líbiai hatóságoknak azonnal be kell szüntetniük a menekültek és migránsok csak és kizárólag státuszukon alapuló őrizetben tartását, és biztosítaniuk kell, hogy minden egyes személy csak akkor kerüljön őrizetbe, ha ez mindenképpen szükséges, és a lehető legrövidebb időre történik.

AMNESTY INTERNATIONAL SAJTÓKÖZLEMÉNY