A legszegényebb egyben a leggazdagabb is?

Lenyűgözött az ország gazdasági fejlődése – nyilatkozta a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatóhelyettese, David Lipton. A dicsérő szavakkal a Kongói Demokratikus Köztársaságot illette, ahová egy korábbi vizit után nemrég látogatott vissza az IMF-es szakember. David Lipton azt is figyelembe vette, hogy nehéz biztonsági környezetben múltak el az utóbbi esztendők ebben az afrikai országban. Egy tíz éves folyamatot vizsgálva vonta le következtetéseit, így azt is, hogy az időszakban az átlagos növekedési ráta megközelítette a 3 százalékot. Sőt, az infláció is – az óvatos monetáris és költségvetési politika eredményeképp – folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Legfőképp a gazdasági potenciált tekinti biztatónak az IMF szakembere, bár azt is elfogadja, hogy pillanatnyilag is a második legkevésbé fejlett országként tartják számon a Kongói Demokratikus Köztársaságot.

A lehetőségei azonban páratlanok, a kontinens egyik leggazdagabbja a természeti kincseit tekintve, földjében ezernyi ásványi anyag és nemesfém lelhető fel, itt van Afrika legnagyobb réztartaléka, miközben a világ vezető kobalt termelője is. Az ügyvezető igazgatóhelyettes szerint biztató, hogy egy évvel ezelőtt a Kongói Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Augustin Matata Ponyo előtérbe helyezte a gazdasági reformokat. Ennek során a villamosenergia-ágazat liberalizációja már elindult, javult a kormányzás színvonala. Úgy tűnik azonban, hogy bányászati bevételek mértéke – főképp a stabilizációt és az adósságok csökkentését akarja finanszírozni a kormányzat – nem növekszik olyan gyorsan, mint maga a bányászati termelés. Az IMF-es vezető ezért tartja fontos körülménynek, hogy a kormányzat most már a bányászat reformjára is összpontosít és igyekszik elérni, hogy több – például rézexportból származó – forrásból tudja előmozdítani a gazdaság modernizálását.