Malajzia is részt vesz a húszik elleni harcban

Vasárnap este maláj katonák szálltak le egy szaúdi légibázison, hogy részt vegyenek a “Remény Visszaállítása” nevű műveletben, amelynek célja Jemen stabilizálása, a konfliktus tárgyalásos megoldása és a “békefenntartó, valamint  humanitárius” akciók végrehajtása. Ezzel Malajzia lett a 12.  olyan ország, amely csatlakozott a szaúdi vezetésű, húszik ellen irányuló koalícióhozó. A maláj bejelentésre azután került sor, hogy a lázadó húszik elfogadták a szaúdi kezdeményezésű, öt napig tartó tűzszünetet, amely kedden lép majd érvénybe.

Ugyanakkor hétfő délelőtt a délkelet-ázsiai ország védelmi minisztere, Hishammuddin Hussein azt nyilatkozta a The Malaysia Insidernak, hogy a maláj katonák csak “segítik az ország állampolgárainak evakuálását Jemenből” és “humanitárius missziót” teljesítenek, nem vesznek részt közvetlenül a szárazföldi hadműveletekben és “nem cél a húszikkal való fegyveres konfrontáció”. A védelmi miniszter viszont nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mennyi maláj katona tartózkodik jelenleg Szaúd-Arábiában, még csak becslések sem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban.

A március 27-én indított “Határozottság Vihara” előtt 382 malajziai diák tartózkodott az Arab-félsziget déli részén fekvő országban. Áprilisban nagyon sokan elmenekültek a külföld állampolgárokat is evakuáló kínai hadihajókon és az indiai repülőkön. Ugyanakkor  131-en – saját felelősségből, vagy azért, mert nem érték el az evakuációt végző járműveket – még mindig ottmaradtak Jemenben. A maláj kormány döntése nem aratott egyöntetű sikert a lakosság körében: a legtöbb maláj internetező szerint a jemeni háborúban való részvétel Malajzia számára egy “igazságtalan” és “felesleges” lépés lenne.

Feladott semlegesség? 

A hidegháború óta a maláj biztonság és védelempolitika célja a nemzeti érdekek és az ország területi integritásának, gazdaságának és szuverenitásának a védelme. Ebbe beletartozik az is, hogy Kuala Lumpur “semlegességi politikát” és “pozitív nettralimust” folytat a régióban és a világban egyaránt. Ez többek közt ott mutatkozik meg, hogy napjainkban Malajzia mind az Egyesült Államokkal, mind Kínával igyekszik egyszerre jó kapcsolatokat fenntartani: míg Kuala Lumpur Peking irányába inkább gazdasági téren fűzi szorosra a kapcsolatait, addig az Egyesült Államokkal biztonságpolitikai területen vannak komoly együttműködések.

Malajzia eddig távolt tartotta magát mindenféle nagyobb nemzetközi katonai akciótól, nem támogatott egyetlen, más ország ellen irányuló nemzetközi hadműveletet sem. A 2000-es évek elején Mahathir Mohamad maláj miniszterelnök és utóda Abdullah Ahmad Badavi elég keményen bírálta az amerikai külpolitikát, főleg az afganisztáni és az iraki háborút miatt, ami nem kevés feszültséget okozott Kuala Lumpur és Washington között.  Később Barack Obama és Najib Razak alatt ugyan rendeződött a két ország viszonya, de a maláj vezetés mindig távol tartja az országot a nemzetközi konfliktusoktól: Malajzia például nem vesz részt az amerikai vezetésű Iszlám Állam vezette katonai koalícióban.

Ugyanakkor ez a fajta „pozitív neutralizmus” nem jelent elszigetelődést és a nemzetközi eseményekből való teljes kivonulást sem. Malajzia igencsak aktív szereplője a nemzetközi közösségnek, ugyanis 2008 óta a délkelet-ázsiai ország egyik legnagyobb hozzájárulója az ENSZ-misszióknak: 2014-ben szerte a világban, körülbelül 900 maláj állampolgár szolgált valamilyen nemzetközi misszióban, küldetésben vagy humanitárius segélynyújtásban. Maláj kéksisakosok voltak/vannak Kongóban (17), Nyugat-Szaharában (7), Szomáliában (42 rendőr, 12 katona), Kelet-Timorban (88 rendőr), és Libanonban (882) is, ahova a maláj vezetés eddig a legtöbb katonát küldte.

Valószínűleg a maláj beavatkozás egyik lehetséges oka, hogy Kuala Lumpur szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatait Rijáddal. A 2000-es évek elején Szaúd-Arábia ugyanis Malajzia legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált a Közel-Keleten, miközben a Perzsa-öböl menti monarchia lett a legnagyobb arab befektető a délkelet-ázsiai országban. (Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a szaúdi beruházások még mindig jelentősen elmaradnak a kínai, a japán, az amerikai, a szingapúri és az indiai invesztíciók mögött).

2009-ben a volt szaúdi uralkodó Abdullah ibn Abdul-Aziz asz-Szaúd levelet írt Najib Razak maláj miniszterelnöknek, hogy Kuala Lumpur vegyen részt a húszik elleni harcokban, de ezt a kérést a maláj vezetés válasz nélkül hagyta. 2010-ben járt utoljára maláj miniszterelnök a Perzsa-öböl menti monarchiában, amely során számos szerződést írtak alá Najib Razak Abdullahhal: a biztonságpolitikai kooperációtól kezdve, a szaúdi befektetések fokozásán át, egészen a kulturális-oktatási programokig bezárólag. Az egyik legfontosabb megállapodást volt, hogy a Petro Saudi másfél milliárd dollár fektetett be a maláj energetikába, miközben Rijád több tízezer maláj vendégmunkás legális tartózkodást tette lehetővé a királyságban.

A képek forrása: Europress/AFP