Minden egyes ember 7 kiló e-hulladékot „termelt” 2012-ben, azaz a teljesítményünk 48 900 000 a tonna. Az előrejelzések szerint 2017-ig ez a szám 65 400 000 tonnára ugrik. Eközben a szerényebb fejlettségű országok jellemzője az, hogy a e-hulladék készítésében szinte észrevétlenek: Etiópiában 680 grammot “mértek”, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 210 gramm elektromos és elektronikus eszközt, amelytől tulajdonosaik megváltak. A világelső Katar a személyenkénti 63 kilóval. Másmilyen kapcsolódó sikerlistát is összeállítottak egy tanulmány készítői, kimutatták, hogy a leggyakoribb amerikai e-hulladékot a mobiltelefonok, televíziók és számítógép-monitorok alkotják, e tárgyakat nem ritkán illegálisan utaztatják, mégpedig azokba az országokba, ahol szétszedik, illetve a környezetet – a szerkezetekben lévő nehézfémekkel, dioxinokkal, más, szintén rákkeltő vegyületekkel – komolyan veszélyeztetve tárolják. E tekintetben is vezető szerep jut – több ázsiai ország mellett – Afrikának, itt jelennek meg az illegálisan érkező e-hulladék szállítmányok. Sok helyen a másodlagos hasznosítás is divat, a működőképes elektronikai eszközöket piacra dobják, szükség szerint megelőzőleg „feljavítják“, jövedelmet kínálva vállalkozásoknak. Egyelőre csak egy afrikai országban, Dél-Afrikában indult el olyan nagyüzemi vállalkozás, amelyik a veszélymentes e-hulladék-feldolgozás területén találja meg számítását. A Cape Town-i újrahasznosítás azért nem terjedt el általánosan, mert igen költséges beruházással lehet csak elindulni ebben a “szakmában”.