A kihalás széléről hozták vissza az izraeli keselyűket

 Az utolsó nagyobb keselyűkolóniát az Észak-Izraelbe található, a veszélyezetett állatfajok számára kialakított Hai-Bar Természeti Rezervátumokban tartják számon. 1999 óta működik “keselyűmenhelyként”, de ezen felül innen indítanak „kutató missziókat”, vagyis megpróbálják felkutatni az esetleges keselyű fészkeket és szükség elhozni az árván maradt fiókákat. 2007-ben az izraeli hatóságok engedélyével és segítségével minden keselyűtojást begyűjtenek, amennyiben elpusztult a tojó, majd inkubátorba rakják, kikeltik, szándékosan ellenőrzött kaját adnak nekik, majd a környékbeli dombokon reptetik.

 Legutóbbi begyűjtőakciójukat is siker koronázta: a  Golán-fennsíkon Gamla-csúcsán egy tojást találtak, de a fészek közlében csak elpusztult keselyűket találtak. A tojást elhozták és két héttel később kikelt a parkban. Körülbelül nyolcvan napnak kell majd eltelnie mire „repülőképes” lesz és akkor felviszik őt a Carmel-hegy tetejére, ahol megtanul repülni. Itt csatlakozik majd ahhoz a 42 főből álló keselyű közösséghez, amit a helyi aktivisták nevelnek és gondoznak. Rendkívül ügyelnek a keselyűkre, hiszen számtalan veszély leselkedik rájuk. Természetesen kiengedik őket a szabadba, de előtt mindegyik madárra jeladót helyeznek, hogy figyelemmel kövessék a mozgásukat.

Erre azért van szükség, mert nem egy „határsértő” keselyűt lőttek le Libanonban, Jordániában és Szíriában. A vadászat ugyanis teljesen ellenőrizetlenül zajlik az arabok körében, nem is beszélve arról, hogy a jelenleg zajló fegyveres konfliktusok is alaposan megritkítják az állományt. Továbbá gondot jelent, hogy hiába látják el a legtöbb madarat nyomkövető rendszerrel, de a legnagyobb probléma, hogy nincs közvetlen kapcsolat az izraeli környezetvédők és az arab aktivisták között. Például az izraeliek a Libanonban elpusztult madarakról csak a franciákon keresztül kapnak információkat, akik folyamatos összeköttetésben vannak a libanoni környezetvédőkkel és aktivistákkal.

Ám a legnagyobb problémát nem vadászat jelenti, hanem a permetezés és a különböző antibiotikumok, amiket az állatoknak adnak. Hai-Bar egyik alkalmazottja szerint a legutóbb Golán-fennsíkon megtalált tojás körül lévő keselyűkkel mérgezés végzett. Miközben a legtöbb állat már hozzászokott és alkalmazkodott a permetezőszerekhez vagy a különböző antibiotikumokhoz, addig a keselyűk esetében ez nem történt meg. Ezért, ha egy bizonyos mennyiségű méreganyag gyűl össze, akkor a madár is elpusztul. Vagy például az izraeli telepesek gyakran használnak  mérgezett „csapdákat” (marhahússzeletet) a farkasok és kóbor kutyák távol tartása érdekében. Azonban az így elpusztult ragadozók tetemét a keselyűk eszik meg és a hatás szinte azonnali.

150 évvel ezelőtt jelentős keselyűpopuláció élt a régióban. Henry Baker Tristram, egy brit ornitológus több ezer példányt dokumentált. Csakhogy ahogy egyre több település és út létesült, úgy csökkent a keselyűék száma. 2000-ben pedig már csak 400 példányt regisztráltak. 2007-ben volt egy tömeges mérgezés, és a becslések szerint akkor 150 alá esett a példányok száma. Ez volt a vészjelzés: az izraeli kormány, vagyis a környezetvédelemmel foglalkozó tárca, rendkívül sok pénzt fektet be a különböző állatmentő projektekbe, és kiemelt célkitűzésnek jelölte meg a keselyűk megmentését.

A kép forrása: Europress/AFP