A futballkommentátorok királya
Ha ki kell választani, hogy melyik sportot szereti a legtöbb arab, akkor az biztosan a futball. Ám elsősorban nemcsak magát a játékot kedvelik, hanem a kommentátorok előadását is élvezettel hallgatják. Sőt: közülük a legjobbak népszerűsége nagyobb, mint magáé a focicsapaté.
Lóverseny, tevefuttatás, sólyomreptetés? Az a gazdag arabok sportja. A legtöbb arab azonban a labdarúgásért van oda, és a közel-keleti kávézók mindig tele vannak, amikor a legnagyobb mérkőzések és a világbajnokságok zajlanak. Nemcsak a helyi focirangadókat nézik, hanem követik az európai klubok összecsapásait is, ugyanúgy találni FC Barcelona és Real Madrid szurkolókat arrafelé is, mint bármelyik európai városban. Sőt, a legnagyobb rajongók ugyanúgy megünneplik – akár az utcán, petárdával és autódudálással – a kedvenc focicsapatuk győzelmét, mint a klubok helyi drukkerei.
Azonban vannak, akiket elsősorban nem is maga a meccs érdekel igazán, hanem az, hogy ki „elemzi” vagy kommentálja az eseményeket. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a futball-kommentátorok különös népszerűségnek örvendenek: a nagy arab televíziós adók – például az al-Dzsazíra – elsősorban nemcsak a közvetítési jogokért, hanem a legnépszerűbb kommentátorokért is versenyeznek, és gyakran milliókat ajánlanak nekik a munkáért.
Természetesen változó a kínálat, vannak jók, rosszak, kezdők és profik is a mezőnyben. Ám sehol máshol a világon nem töltenek be olyan fontos szerepet a kommentátorok, mint az arab országokban. Aki nem tud különböző hangszíneken, élvezetesen előadni, nem tud több mint másfél órán át (vagy ha hosszabbításokra és tizenegyesekre kerül sor, akkor tovább) beszélni, vagy nincs tisztában a futballtörténelemmel, az elfelejtheti az állást. Például 2008-ban majdnem kirúgták az Al-Dzsazíra egyik sportriporterét, mert a Barcelona-Chelsea meccsen egy 3,7 másodperces szünetet tartott. Ez volt az arab sportkommentárok történelmének leghosszabb szünete, ami miatt több ezren írtak üzenetet a katari tévéadónak, hogy ők nem fognak évi 300 dollárt fizetni a “csendért”.
A kommentátorok császára
Az arab kommentátorok közül pedig egyértelműen a tunéziai Isszám Chavali a legnépszerűbb. A kopaszodó és szemüveges férfi “életet lehel a legunalmasabb meccsekbe is”. (Itt egy válogatás tőle). Hihetetlen pozitív energia, indulat és intelligencia árad a beszédéből, teljesen beleéli magát a játékba, miközben az „unalmasabb részeknél” állandóan megcsillogtatja a tudását a játékosokról, a focicsapatokról, az országokról és a futballtörténelemről.
Az arab nézők szerint Chavali az a kommentátor, aki még egy világvégi, falusi labdarúgócsapatról is órákat tudna mesélni. Ráadásul néha rímekben beszél, egyszerre használja a szlenget és a régies arab kifejezéseket , sőt mindig ügyel a dialektusokra is. Ha pedig például egy egyiptomi csapat játszik, akkor igyekszik egyiptomi kifejezéseket, kiejtést, szófordulatokat használni, míg ha mondjuk egy iraki mérkőzésről tudósít, akkor az ő “tájszólásukat” beszéli.
Minden idők legjobb kommentje?
A Foreign Policy egyik cikkében összehasonlította azt, hogy ki hogyan közvetítette a Newcastle játékosának, Hatem Ben Arfának 2012-ben rúgott csodálatos gólját a Bolton ellen. Az angol kommentátor „nagyszerű gólról” beszél és arról, hogy „erre még Messi is büszke lenne”. Francia kollégája viszonylag nyugodtan és amolyan „analizáló hangnemben” számol be a gólról, csak egy kicsit emeli meg a hangját, amikor Ben Arfa berúgja a labdát a kapuba. Na de az arab verzió így hangzik: “Ben Arfa Ben Arfa Ben Arfa Ben Arfa Ben Arfa Ben Arfa BEN ARFA BEN ARFAAAAAA! GOOOOOOOOOOOOL!
A felvétel önmagáért beszél: