A magyar kötéstechnika ugandai csodálói – munkában az AHU orvosi missziója

14. nap (24/04/15)

György napra ébredtünk, így újult erővel, frissen indultunk el, miután Gyuridoki fülét mi is meghúzogattuk. Ma és holnap Namakwekve egészségügyi központjában teljesítünk szolgálatot. Megérkezésünkkor a helyi főnök és a laborvezető doktor ismerősként fogadtak bennünket, mert a terepbejáráskor már találkoztunk velük.
Gyorsan kiválasztottuk a rendelőt, berendeztük Dórinak a “tornatermet” és elkezdtük a rendelést.
Közepes mennyiségű tömeg volt, a szokásos panaszokkal, de azért előfordult néhány orvosilag kihívásnak számító páciens is. Olajozottan ment a rendelés, segítőink mindent megtettek a gyors ellátás érdekében.
Kirívó eset Krisztinél egy fiatal hölgy volt, akinek fél éve törött volt a karja, az ellátás hiánya miatt így egy centivel rövidebb volt az egyik a másiknál. Kénytelenek voltunk beutalni őt a kórházba, a műtét elvégzésére ugyanis nem adottak a feltételeink.
Gyurinak ismét egy komolyabb kézsérült jutott: a középkorú hölgy hüvelykujján egy elfertőződött gennyes sebet kellett azonnal megműteni a helyi személyzet előtt. Doktor úr ezúttal saját fejlesztésű kötéstechnikáját is bemutatta, nagy elismerést vívva ki ezzel a magyar csapatnak.
A munka végeztével, vacsora, gyors zuhany és öltözködés után tettünk egy rövid sétát a nyüzsgő éjszakai belvárosban. Az utcai árusok, dolgukra igyekvő emberek, beszélgetők, bámészkodók csoportjaiból itt-ott elhangzott a “mzungu” (fehér ember) kifejezés, ahogy elsétáltunk mellettük. Mbale városában nem túl gyakori a fehér ember. Az esti kávézás után a jól végzett munka tudatában tértünk nyugovóra.

15. nap (25/04/15)

Házvezetőnőnk, Gertrúd ismét szambuzát készített reggelire. A rendelőnél eddig nem látott tömeg fogadott minket, ráadásul az egészségügyi iskola hallgatóinak ma nem kellett jönniük, szombat lévén.
Kriszti és Dóri egymást támogatva próbált meg úrrá lenni a tömegen. Karina mentővel ment el gyógyszerért, mivel az előző napok rohama leapasztotta készletünket. Gyuri egyedül rendelt. 9 óra után nem sokkal a Kossuth rádióból hívták egy élő telefonos interjú erejéig. Egy angolul kissé tudó beteg csöndben, illedelmesen hallgatta végig a riportot, miközben a kórház kertjében egy kakas kukorékolt.

Háromkor úgy tűnt, öt óráig meg tudjuk nézni a sürgős eseteket.
Ám váratlanul meglátogatott minket ismét Dr. James Mutende miniszter úr. Karina megkérte, hogy látogatását követően vigye magával a fáradt lányokat; Gyuri pedig tovább folytatta a rendelést. Karina gyógyszert osztott, valamint a kisebb műtéteknél segített. Volt már fél 7 is, mikorra sikerült megvizsgálni az utolsó aznapra kiírt beteget.

Ma dolgoztunk eddig a legtöbbet. Több igen súlyos páciensünk volt ma is: egy édesanyja után HIV fertőzés gyanús kisfiú, akiről kiderült, hogy csupán maláriás, egy “lyukas szívvel” (kamrai sövény defektus) élő másik 9 éves kisfiú, aki 6-nak nézett ki. Krisztinek egy terhes kismama, aki nem tudta, él-e még a magzatja, szerencsére igen.
Amíg Gyuri és Karina befejezték a rendelést, a lányok kapcsolatot építettek; beszélgettek a miniszterrel.

Az együtt elköltött vacsora után, mindenki másfelé indult: Dóri házvezetőnőnkkel egy koncertre, Kriszti kerti partira, Gyuri olvasni, Karina pedig aludni ment.