Lehet-e előre jelezni a földrengést?

Nepálban a 13. század óta vannak feljegyzések földrengésekről. Ezek arról árulkodnak, hogy átlagban 75 évente sújtja ilyen természeti csapás a térséget. Mindegyikben az a közös, hogy jóllehet az ország a legaktívabb szeizmológiai zónák egyikében van, az emberek, akik ott élnek vagy odalátogatnak, soha nem tudják, mikor következik be a katasztrófa. Így volt ez 1934-ben is, amikor több mint 10 ezren haltak meg egy 8.2-es rengésben, és így volt most is. Pedig alig néhány héttel ezelőtt tanácskoztak a szakemberek a világ több részéről Katmanduban, és csak annyit tudtak megállapítani, hogy a következő évtizedekben várható egy komolyabb földmozgás arrafelé.

“Évtizedek kutatásai után még mindig nem vagyunk képesek arra, hogy előre jelezzük a rengéseket” – mondja a Reuters-nek Peggy Hellweg, a Kalifornia Egyetem Berkeley szeizmológiai laboratóriumának földrengés-kutatója. Pedig volt már olyan eset is, amikor a politika keményen reagált a tudósok előrejelző képességének korlátaira. 2012-ben, Olaszországban hat tudóst talált bűnösnek a bíróság gondatlanságból elkövetett emberölésben. Elmulasztották ugyanis előrejelezni a 2009-es, L’Aquila-i földrengés Abruzzóban, jóllehet azt hónapokon át tartó morajlások és előrengések előzték meg, és több mint 30 közülük 3.5-ösnél erősebb volt. Akkor több mint 300-an haltak meg. Az ítéletet  később megsemmisítették.

De ha egyelőre még távoli cél is az, hogy órákkal, esetleg napokkal előre jelezzék a földrengéseket, másodpercekkel korábban azonban már ki tudnak adni riasztást, amivel emberéleteket menthetnek meg. Ám a világ itt is két részre oszlik: van, ahol működik ez, és van, ahol nem. A választóvonalat a pénz húzza meg. A világ leginkább földrengésveszélyes zónáiból mindössze egy maroknyiban képesek az előrejelzésre – mondja Hellweg. Az ehhez szükséges rendszerek Mexikóban, Japánban és az Egyesült Államokban működnek, a legfejlettebb közülük a kaliforniai állami ShakeAlert. Ezek érzékelik az úgynevezett P-hullámokat is, amelyek még nem rombolóak, de az utánuk jövő és a földet már megrázó S-hullámoknál gyorsabban terjednek a földkéregben. Amikor egy ilyen P-hullám eléri a mérőállomást, az továbbítja műholdon vagy telefonvonalakon, modemeken keresztül az információt a laboratóriumokba. Ott aztán a számítógépek egy algoritmus alapján meghatározzák a földrengés eredetét és magnitudóját. Így volt ez tavaly a Napa völgyben, ahol 5-10 másodperccel előre jelezték a földmozgást.

“Ha Nepálban is lett volna olyan hálózat, mint amilyen Kaliforniában működik, akkor Katmanduban vélhetően kaphattak volna 15-20 másodpercet az emberek. Ez elég lett volna arra, hogy például az asztal alá bújjanak, vagy tán arra is, hogy kimeneküljenek az összeomló épületekből” – mondja a szeizmológus. A rendszer azonban nem olcsó. Csak a létrehozása az amerikai nyugati parton több mint 38 millió dollárba kerülne, a működtetése pedig újabb 16-ba, évente. San Francisco környékén egyébként a vonatokat rákötötötték a rendszerre, így azok bizonyos erősségű földmozgások esetén automatikusan lassítanak, hogy csökkentsék a kisiklás veszélyét. De persze ez sem tökéletes: ha a térségben lenne az epicentrum, akkor csaknem egyszerre érkezne a kétféle hullám, tehát esély sem volna bármit tenni.

A japán előrejelző rendszer átfogóbb az amerikainál. Úgy tervezték, hogy egyből riasztja például az önkormányzati hatóságokat is, ha olyan nagy erejű földrengés közeledik, amely az épületekben is képes kárt tenni. Ez 2007 óta működik, és csatlakoznak hozzá a szuperexpresszek, az atomreaktorok és a nagy gyárak is. Automatikusan le is állította ezeket a 2011-es tóhokui földrengés idején. Amit aztán cunami követett, és mégis megtörtént a nukleáris baleset Fukushimában. Ennek oka azonban a hatóságok szerint emberi mulasztás volt. Az iskolás gyerekek viszont mobilon kapott riasztásra fedezéket tudtak keresni. A rendszer a szakértők szerint több ezer életet mentett meg akkor Japánban.

Fotó: Gyertyagyújtás az áldozatokért Katmanduban. Europress/AFP

.