Elavult fegyverekkel szúrták ki a libanoni hadsereg szemét a franciák

Legelőször 2013. december 29-én Michel Szulejmán libanoni elnök jelentette be, hogy Rijád támogatja a libanoni hadsereg felfegyverzését és modernizálását mintegy 3 milliárd dollárral. A felajánlott összegből pedig nem orosz, kínai vagy akár amerikai, hanem francia fegyvereket vásárol majd Bejrút. A fegyvervásárlási szerződésből hamarosan politikai ügy lett, ami a francia- libanoni-szaúdi kapcsolatokat is megtépázta

Legalább egy tucatszor halasztották el a beígért fegyverek szállítását. Valamikor azért, „mert nem volt megfelelő a helyzet” (például amikor tavaly betörtek a szélsőséges csoportok Libanonba és elfoglalták Arszál határvárost), máskor pedig a felek képtelenek voltak megegyezni, mert a libanoni hadsereg sokkal fejlettebb és modernebb hadieszközöket akart, mint amilyeneket először Párizs felajánlott. Ráadásul az is felmerült a franciák részéről, hogy „hiába szállítanák le a fegyvereket a libanoni hadseregnek”, előbb-utóbb azok úgyis a Hezbollah kezére kerülnének és azzal harcolnának Szíriában, Irakban a szunnita szélsőséges csoportok vagy Izrael ellen.

A vita annyira elhúzódott, hogy már komoly árnyékot vetett a francia-libanoni viszonyra. Mivel Libanon korábban francia gyarmat volt, ezért a francia külpolitikában – a mindenkori francia kormánytó már-márl függetlenül – mindig is fontos szerepet töltött be az arab ország”. 2014 szeptemberében Francois Hollande az Elysée-palotában azt mondta a szaúdi diplomatáknak, hogy „Libanon jelentős ország, amelynek szüksége van a biztonságra. Rijáddal együtt megállapodtunk, hogy segítjük az arab ország konszolidációját és közösen vesszük fel a harcot a terrorizmus és a szélsőséges iszlamizmus ellen.” Egy hónappal később  a francia elnök személyesen látogatott el Libanonba és ígéretet tett arra , hogy napokon belül leszállítják a fegyvereket.

Azonban azóta eltelt jó pár hét és még mindig nem érkezett meg a szállítmány. Bejrút többször is Párizshoz fordult és sürgette a szállítást. Libanon – hogy nyomást gyakoroljon Franciaországra –  az oroszokhoz is fordult fegyverekért és Washingtont kérte meg arra, hogy “használja a befolyását és sürgesse meg a franciákat, hogy leszállítsák az árut”. Végül április 20-án Jean-Aves Le Drian francia védelmi miniszter jelentette be, hogy a fegyverszállítmány első része megérkezett az arab országba.

Csakhogy április 20-án, amikor a libanoni kormány és hadsereg tagjai személyesen voltak jelen a fegyverek megérkezésénél, akkor derült ki, hogy nem pontosan azok a fegyverek érkeztek meg, amit Bejrút rendelt a francia hadi gyáraktól. A franciák mindössze 48 MILAN tankelhárító rakétát, lőszereket és kézifegyvereket adtak a libanoni hadseregnek. Ráadásul a rakétákból is egy generációval korábbi típusúakat szállítottak Libanonak, amikkel már tele vannak a libanoni hadsereg raktárai.

A libanoni diplomácia kérdőre vonta Párizst, mivel elsősorban nem páncélosok elleni rakétákra lett volna szüksége. A libanoni hadsereg és politikai vezetés reakciója érthető. A terroristák és a szélsőséges csoportok nem használnak páncélozott harckocsikat, általában csak pick-upokat , amiket viszont könnyű kilőni. Ezenfelül a rakéták hatástalanok az új generációs páncélosok ellen, például egy újabb izraeli-libanoni fegyveres konfliktus esetén a Merkava III izraeli nehézpáncélos harckocsik páncélzatát nehezen törné át.

Libanonnak az előzetes megállapodások szerint az alábbi hadieszközöket kellett volna kapnia: tíz Gazelle helikopter megfelelő fegyverzettel, Super Puma szállítóhelikopterek, páncélozott személyszállítók (APC), AMX-56 Leclerc harckocsik. Ez utóbbit Franciaországon kívül csak az Egyesült Arab Emírségek hadserege használja, de szinte az összes arab ország érdeklődik a harckocsitípus iránt. Továbbá a franciák Mk3 légvédelmi és rakétaelhárító rendszert, MIKSA határellenőrző berendezést és különböző megfigyelő eszközöket, köztük pilóta nélküli gépeket szállítottak volna Libanonba. Ugyanis Bejrút csak így tudná magát megvédeni az északról és keletről beszivárgó terrorista csoportok ellen, valamint gyorsan reagálni abban az esetben, ha ismét betörnének az arab országba.

A francia külügyminisztérium végül ígéretet tett a maradék fegyver leszállítására, de rendkívül hosszú intervallumot adott meg: 2018-ig teljesíti a szerződésben foglaltakat. Ugyanakkor kárpótlásként olyan fegyvereket ígért, mint  Sherpa és VAB Mark III páncélozott járművek, 155 mm ágyúk, Combattante FS56 naszádok.

A kép forrása: Europress/AFP