Mujica: szegénységről, elnökségről, drogról és az amerikai beavatkozás következményeiről

Amit a sajtó leginkább ismételget a beszélgetésből, hogy Mujica – ha egészsége engedi, akkor 2020-ban újra el tudja képzelni, hogy az ország élére álljon. Nagyon öreg vagyok – mondja, de van egy nagy adósságom: nem szüntettem meg a szegénységet.
Montevideo külvárosában él szerény házban, öreg autójával és a világ dolgairól filozofál – a közösségi hálón, annak ellenére, hogy alapvetően a visszavonultságot kedveli Manuelával, híressé vált kutyájával. Arra a kérdésere, mi volt élete legboldogabb pillanata, azt feleli, amikor gerillaként kiengedték a börtönből. Végre szabad voltam – ehhez az elnökké választás nem fogható.
Élesen bírálja az Egyesült Államokat és a fejlett világot a venezuelai kérdésben és úgy véli, Venezuela megérdemli hogy maga döntsön a sorsáról. Ami pedig Cristina Fernández de Kirchnert illeti Argentínából, nos ő ,,se nem csodálatos, se nem boszorka”.
Venezuela esetében ,,le kell állítani az amerikaiakat”. Mindig le kell állítani őket, ha elindulnak valamerre, mert bajt ookznak. Elég említeni Afganisztánt, Irakot, Líbiát, Szíriát….. Ahol a nyugat beavatkozik, ott minden sokkal rosszabb lesz, mint amilyen előtte volt.

Számomra a legrosszabb az, hogy még mindig nagy a szegénység. Miért nem tudtam megváltoztatni? – vádolja magát. Ami az elnöki hatalmat illeti, nehéz ügy, mert minfenki bólogat ,,sí senor” aztán mást csinálnak. A politikusok baja, hogy szeretik a pénzt – akinek annyira tetszik a pénz, annak az üzleti életbe kell mennie – mondja Mujica.
A drogokról azt mondta, hogy nem híve a drogozásnak. De neki is vannak szenvedélyei, pl néha elszív egy cigarettát. Mindig az a kérdés, mennyit – ezért híve az ellenőrzött és korlátozott marihuána fogyasztásnak.

foto: BBC