Már csak az interneten élek

“Öngyilkos akartam lenni. Akkor jött az ötlet: mi lenne, ha lemondanék a saját életemről, és másokat szolgálnék?” . Hirdetést adott fel: 3 eurós órabérért vagy 14 eurós napi fizetségért szolgáltatást vállalok. Áradtak a megrendelések a csinos fiatal lányhoz, de ő csak azokat fogadta el, melyeket nem talált megalázónak vagy kellemetlennek. Többnyire alkalmi szolgáltatásokat végzett: gyerekekre vigyázott, vagy születésnapi ajándékot vitt el egy idős rokonnak. Csupa olyasmit, amire az elfoglalt kínaiaknak nem volt idejük.

Csen Hsziao kisasszonyra felfigyelt a sajtó is: interjúkat készítettek vele. Hogyan él valaki, aki nem tudja, hogy mi lesz vele holnap? Egy vállakozó szellemű menedzser is felfigyelt a bérbeadott életű lányra. Ő már korábban országos hírnévre juttatott egy istenhátamögötti vidékről származó énekesnőt, bizonyos Ermayinát Szecsuán tartományból. Most a következő ajánlatot tette: fél évre megveszem az idődet. Te pedig úgy reklámozod magad, hogy mindent vállalok. A lány habozott: ma mindenki pénzben mér mindent. Nekem viszont nem minden a pénz. Mit jelent az, hogy mindent vállalok?

Hosszas tűnődés után nemet mondott. Inkább választotta a szerény megélhetést. Csakhogy a kínai közvélemény élénk figyelemmel követte az alkudozást. Miután kiderült: a lány nem vállal mindent, ahogy a menedzser akarta, a közvélemény érdeklődése megszűnt. A megrendelők eltűntek. Csen Hsziao ismét depresszióba esett. Egyelőre ott is maradt. Már hogyha valaki meg nem menti az interneten, ahol a népszerűség villámgyorsan elmúlik – ahogy azt az a kínai lány is megállapította, aki bérbe adta az életét a világhálón.