A X. AHU Orvosi Misszió folytatódik

7. nap (17. 04.15)

A szokásos finom reggeli után, elindultunk a kórházba, ahova kocsival kb. 15 perc alatt érünk be.
A betegek folyamatosan jelentkeztek vizsgálatra, a közben kialakuló eső sem tántorította el őket. Missziónkat ma személyesen az ugandai pénzügyi- és befektetési miniszter Gabriel Ajedra Aridru és James Mutende államtitkár látogatták meg. Kifejezték hálájukat tevékenységünk iránt, majd hosszú távú terveiket osztották meg a jelenlévőkkel.
Gyurit ma több visszatérő páciense kereste fel átkötözésre. Négy asztmás kisgyerekkel találkozott ma. Meglepő, hogy ezen az éghajlaton előfordul ilyen, aminek az oka valószínűleg egy a-típusos kórokozó. Több tbc-s, és egy súlyos beavatkozást igénylő elfertőződött kézsérült is színesítette a palettát a köhögő, lázas gyerekek mellett.

Kriszti betegeinek nagy része hasfájásra panaszkodott, gyomor- és bélproblémákkal fordultak a fiatal doktornőnkhöz. Betegei között jó néhány egészséges fiatal fiú is jelentkezett, akik HIV és Hepatitis tesztet szerettek volna csináltatni bizonytalan kapcsolataik miatt. Dóri ma is rengetek mozgásszervi beteggel foglalkozott. A helyiek nagy része komoly derék fájdalommal, lumbágóval, alhasi fájdalommal küzd. Ennek egyik oka az, hogy a fejükön is hordanak terheket, a másik, hogy guggolás helyett derékból hajolnak le munka, takarítás stb. közben. Négyen együtt ma is közel 120 beteget láttunk el. Egy tucat pácienst a mbale-i központi kórházba irányítottunk tovább. A betegek nagy része a gyógyszeres kezelését helyben megkapta. A fárasztó munka után, a miniszter úr meglátogatott hajlékunkban, velünk vacsorázott, beszélgettünk. Levezetésképpen, meghívott bennünket a közeli lakásába, ahol baráti beszélgetés keretében köszönte meg a munkánkat. Hazafelé, a felhők miatt nem láthattuk a dél keresztjét. Ez a csillagkép olyan a déli féltekén, mint otthon a nagygöncöl. Ma sem kellett mesét hallgatnunk, hogy álomba merüljünk.

8. nap (18.04.15.)

A mai reggel után, szombat ellenére ismét munkába indultunk. Balázs még utoljára kivitt minket a mbale-i klinikára. Az elmúlt napok tapasztalataihoz képest kevesebb beteg várt minket. Nagy részük gyermek, néhányan kontrollra jöttek és páran pedig az “egyszer lássa fehér orvos”miatt látogatták meg a rendelést. Rajtunk kívül, ma csak ketten dolgoztak, így sokszor tolmácsként a kint várakozó angolul valamennyit beszélő betegeket kértük meg. Annak ellenére, hogy a betegek hamarabb elfogytak, ma is jó néhány különleges esettel találkozott a csapat.
Méhen kívüli terhesség, ill. vakbél probléma gyanúval kellett egy beteget azonnal a kórházba irányítani. Egy elhanyagolt, könyökön lévő fekélyt kellett szakszerűen lekezelni, majd egy másik fiatal páciens bőr tályogjainak kiürítése volt a feladat. Vizsgálat közben gyakran volt szükség asszisztensünk birkatürelmére, aki pótmamaként csitítgatta a gyermekeket, miközben némelyik “megkeresztelte” őt. Tüdőgyulladással küzdő fiatal, igazi tankönyv szagú TBC-s beteg, kulcscsont ficamos és meningitisz gyanús páciens is volt ma nálunk az átlagosnak mondható gyomorfekély, rüh, malária gyanús és egyéb mozgásszervi panaszosok mellett. A legkirívóbb eset egy nyolc hónapos bélcsavarodás gyanús csecsemő volt.

A rendelés befejezését követően, utunkat stílusosan a kórházból hazáig mentőautóval tettük meg.
Az ajándékba kapott két óra szabadidőt a városban sétálással, nézelődéssel töltöttük el.
A vacsorát követően közösen értékeltük az elmúlt öt napot, megosztottuk a szakmai tapasztalatokat egymással. A kórházban közel 550 hozzánk forduló beteget vizsgáltunk meg. Nagy részüknek helyben tudtunk gyógyszeres segítséget nyújtani a magunkkal hozott készletből. Két tucat beteget a helyi központi kórházba kellett tovább irányítunk tbc szűrésre, képalkotó vizsgálatra, kezelésre. Az elmúlt héten elhasználtunk 300 db gumikesztyűt, tucatnyi tűt, fecskendőt és szikehegyet és egy nagy adag kötszert.

Minden nap 8-9 órát dolgoztunk, addig rendeltünk, amíg az aznap megjelent összes beteget el nem láttuk.

9. nap (19.04.15.)

Végre vasárnap! Ma mindenki 8 után kelt. Gertrúd, a házvezetőnőnk finom gyümölcssalátával és rántottával töltött csapatival (helyi lepény kenyér) kedveskedett nekünk. Reggeli után elkísértük Krisztit egy helyi szépség szalonba, hogy egyik régi vágya teljesülhessen: igazi fonott afro frizurája legyen.

Amíg ő szépült, mi a helyi segítőnkkel bejártuk a következő két rendelési helyszínt. Felmértük az eszköz- és gyógyszer állományt, valamint kitaláltuk, hogyan fogunk rendelni hétfőtől. Belekóstoltunk egy picit a vasárnapi piaci forgatagba is. Hazaérve egy váratlan helyzet fogadott minket: egy vadászjelenetnek voltunk szemtanúi. Egy fekete patkány szaladt be a házba és megbújt a tévés szekrény alatti ficakban. Székekkel torlaszoltuk el a lakásba vezető további utat, így kényszerítve az állatot, hogy kifelé meneküljön. Siragi barátunknak sikerült ártalmatlanítani a betolakodót. A délután hátralevő részét a városban töltöttük ismét, a lányok helyi népviselet után nézelődtek, Gyuri pedig örömmel funkcionált “gardedámként” mellettük. Kriszti projektje közel 6 órán keresztül tartott. Ennyire időre volt szükség, hogy gyönyörű frizurája elkészüljön. Hazafelé egy utcai árustól friss ananászt vettünk, majd kedvenc kávézónkban ittunk egy-egy üdítő gyümölcs koktélt és vanília fagyis kávét. A vacsora után gyógyszer leltárt készítettünk, amíg a többiek az otthoniakkal kommunikáltak. Újra osztottuk a frissen mosott műtős ruhákat és rendszereztük a kötszereket is.

Igyekeztünk kipihenni magunkat és felkészülni a következő hat napra.

A sorozat első részét itt, a másodikat itt, az indulásról szóló beszámolót pedig itt olvashatják vagy nyomon követhetik a történéseket az AHU oldalán.