Nem találja ki, hol a legmagasabb a női képviselők aránya
Norvégia? Svédország? Netán Ausztrália? Nem, Egy olyan ország – Afrikában – amelyet általában nem éppen pozitív kontextusban szoktunk emlegetni: Ruanda.
Az 1994-ben elkövetett ruandai népirtás és annak következményei ráirányították a világ figyelmét erre a kis kelet-afrikai országra. A népirtás és az azzal párhuzamosan folyó polgárháború után a társadalom nagy változáson ment keresztül: annak érdekében, hogy a hutu és tuszi etnikum többé ne forduljon egymás ellen, ma már tilos feltüntetni az etnikai hovatartozást az igazolványokban, nem kampányolhatnak a hutu-tuszi kategóriákat használva a politikai pártok, és az élet minden területén igyekeznek a nemzeti egységet, a ruandai identitástudatot hangsúlyozni.
A ruandai erőszakhullám kezdetét 1994 áprilisára tehetjük, amikor az akkori ruandai elnököt szállító repülőgépet máig ismeretlen tettesek lelőtték. Ez volt a népirtás ,,gyújtószikrája”, amely után Kigaliban és a ruandai vidéken is elszabadult a pokol. A ruandai média is tevékenyen részt vett a tuszik elleni gyűlöletkeltésben. Félkatonai, a kormányhoz és különböző kormányközeli pártokhoz kötödő szervezetek militáns ifjúsági alakulatai (Impuzamugambi, Interahamwe) kezdték meg a tuszik és mérsékelt hutuk válogatás nélküli megsemmisítését.
A népirtás után az ugandai tuszi felkelők vezetésével új kormány alakult. Napjainkban a karizmatikus Paul Kagame az ország elnöke. Vezetésével nyugodtabb és erőszakmentesebb időszak köszöntött Ruandára és számos példaértékű kezdeményezés született. Ilyen például a törzsi hagyományok felélesztése, mint a gácsácsa bírósagok létrehozása, ahol a társadalom legalsóbb szintjein tárgyalták a népirtással kapcsolatos ügyeket.
A legszembetűnőbb változás azonban mégis a nők szerepének teljes átértékelése a társadalomban. Míg korábban meghúzódtak a háttérben, napjainkra a politika és a közélet színpadára léptek. Mivel a polgárháború az egész országot tönkretette, az összes politikai intézményt és az egész országot újjá kellett építeni. A ruandaiak, – férfiak és nők egyaránt – felismerték, hogy az újjáépítésben minden addigi marginalizált csoportnak részt kell vennie, hogy a politikai gépezet az összes társadalmi csoportot képviselje.
A teljes anyagot az Afrikablogon olvashatják.
Fuferenda Tünde
Fotó: Europress AFP Images