Legendás anyahajó roncsait találták meg

Az Independence 1943 és 1945 között teljesített szolgálatot a Csendes-óceán nyugati és középső részén, ahol számos tengeri ütközetben  vett részt  a japánok ellen. Nem sokkal az első bevetése után egy japán tengeralattjáró torpedója találta el, ezért San Franciscóba kellett vontatni, hogy rendbehozzák. 1944-ben ismét vízre szállt és kulcsszerepet játszott a Leyte-öböli csatában, amely a második világháború – és a világtörténelem – legnagyobb tengeri ütközete volt. A Fülöp-szigetek közelében lezajlott csata (1944. október 23-26) sorsdöntőnek bizonyult, amely megfordította a Csendes-óceáni hadszíntér erőviszonyait.

A japánok ravasz tervvel álltak elő, hogy megfékezzék az amerikaiak előrenyomulását és partraszállásukat a Fülöp-szigeteken. Ennek érdekében mindent egy lapra tettek fel és egy soha nem látott tengeri hadműveletbe kezdtek, hogy felőröljék az amerikai flottát. Minderre azért volt szükség, mert az amerikaiak el akarták vágni a japánok utolsó nyersanyag-utánpótlási vonalait, különösen az olaját, amit a japánok a korábban meghódított délkelet-ázsiai területeikről szereztek be.

A hadművelet során a japánok beáldozták az utolsó repülőgép-hordozóikat, hogy elcsalják az amerikaiak főerőit, amelyek – illetve az onnan felszálló repülői a levegőből biztosították volna  tengerészgyalogosoknak a partraszállását. A siker érdekében pedig első ízben vettettek be tömegesen kamikaze repülőgépeket, amelyeket fanatikus öngyilkos japán pilóták vezettek. A terv azonban kudarcba fulladt. A japán flotta ugyanis nem bírt a hatalmas túlerővel szemben és súlyos vereséget szenvedett. Hajóinak jelentős részét pedig elveszítették. A vereséghez nagyban hozzájárult az is, hogy a japánok legnagyobb hadihajói üzemanyaghiány miatt nem tudtak részt venni a nagyobb ütközetekben.

A japánok végül több mint 10 ezer katonát veszítettek el. Odaveszett az utolsó repülőgép-hordozójuk, három csatahajójuk, hat nehézcirkálójuk, négy könnyebb cirkálójuk és kilenc rombolójuk. Az amerikai veszteségek jóval csekélyebbek voltak. Csupán egy könnyű anyahajót, két kisebb kísérő hajót és két rombolót veszítettek. Emellett 1500 katonájuk esett el a harcokban. A súlyos vereséget már nem sikerült kiheverniük és a Japán Birodalom ezt követően már nem tudta megakadályozni az amerikaiak előre nyomulását.

Az Independence a Leyte-öböli csatában, majd az Okinawa ellen indított hadjáratban is komoly szerepet játszott. A második világháború során pedig nyolc csatacsillagot is kapott. A veterán repülőgép-hordozót végül a második világháború után a Bikini-korallszigetekhez vezényelték, ahol kísérleti atomrobbantásokra használták fel. Több kísérleti robbantást is sikerült „túlélnie”, ezért az amerikai tudósoknak lehetősége volt átfogó vizsgálatokat végrehajtani rajta, hogy tökéletesítsék a tömegpusztító fegyvereiket és tanulmányozzák annak hatásait. Az Independence-t végük 1951. január 26-án süllyesztették el a nyílt tengeren, a Farállon-szigetek közelében.

A repülőgép-hordozó roncsait végük 64 évvel az elsüllyesztése után sikerült megtalálniuk az amerikaiaknak. A kutatás magáncégek és az amerikai haditengerészet közösen végezte. Robotbulvárok segítségével pedig sikerült felvételt is készíteni a 800 méter mélyen fekvő hajó roncsáról, amely hatalmas meglepetésre „meghökkentően érintetlen” maradt. A felvételeken jól kivehető a repülőgép-hordozó törzse, felszálló fedélzete és hangára is, amiben egy repülőgépet is találtak.

Az Amerikai Oceanográfiai és Légköri Hivatal egyébként jelenleg azon dolgozik, hogy felkutassák és tanulmányozzák a Farallones-öbölben és környékén elsüllyedt történelmi hajóroncsokat. A kutatók szerint a tengerfenéken körülbelül 300 hajóroncs fekszik. Köztük az Indepednece, amely az eddig kutatások szerint a legmélyebben fekszik a tengerfenéken.