A kenyai magánszektor képviselőivel találkozva tartott előadást Nairobiban Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója.A pénzügyi szervezet vezetője fontosnak találta azt megjegyezni, hogy Kenya – dacára egy nehéz politikai átmeneti időszaknak – képes volt fenntartani a gazdasági növekedést, mely 2013-ban is meghaladta az 5 százalékot. Merész gazdasági reformokat indított el az afrikai ország. Christine Lagarde leszögezte, hogy az IMF nem véletlenül elkötelezett Kenya mellett, hiszen számos kihívásra volt képes jó gazdaságpolitikai válaszokat adni, tette ezt 2009-ben a globális visszaesés időszakában, de jól „vizsgázott” 2011-ben is, amikor komoly szárazság sújtotta az ország mezőgazdaságát, végül pedig a Westgate támadást követő időszakban is talpon tudott maradni. A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója egyfajta útravalóval is szolgált, elmondása szerint az érzékelhető globális fellendülés ellenére – az USA, Japán és jóval szerényebb mértékben Európa helyzete javulni látszik – a folyamat eléggé egyenetlen, a feltörekvő gazdaságokat kevésbé jellemzi korábbi húzóképességük, a globális növekedés fő motorjainak már nem lehet tekinteni őket. A vezérigazgató Kenyát azonban Afrika különösen fontos motorjának nevezte, nota bene: a térséget – a szubszaharai Afrikát – mégsem árt aggodalommal figyelni, a pénzügyi piacok új kihívásokkal működnek és komoly veszélyeket jelentenek a feltörekvők számára. A szubszaharai Afria azon országai, amelyek pénzügyileg integrálódtak a globális gazdaságba, számolni kénytelenek a kockázattal.
Christine Lagarde szerint a kilátások – például Kenyában – mégis biztatóak. A szubszaharai régió – az elmúlt évtizedben produkált 5,6 százalékos átlagával – a második leggyorsabban fejlődő része a világnak. Több országban valóságosan megtapasztalható életszínvonal-javulást és csökkenő szegénységet értek el, az infláció szintén alacsony, csökkenő tendenciájú az államadósság, megfelelő tartalékokat tudtak képezni. Erre az évre is kedvezőek a kilátások, a 6 százalékos növekedés azonban nem kockázatmentes, a vezérigazgató a politikai döntéshozók ebbéli felelősségére utalva jelezte, hogy szembe kell nézniük a feltörekvő piacokat megzavarni képes nyersanyagár-változásokkal, a magasabb finanszírozási költségekkel. Mindezen problémák mellett Kenyában is reagálni kell a térségben gyorsan növekvő gondok közül főként a fiatal és növekvő népességgel, s az eddigi kedvező változások ellenére is elfogadhatatlanul magas szegénységgel. A Kenyának címzett IMF-es tanácsok között szerepel változatlanul, hogy folytatandó a fékek és ellensúlyok rendszerének alkalmazása, ami azt is jelenti, hogy az állami források mára már átláthatóbbak, jobb és nagyobb az elszámoltathatóság. Az e téren elért változások képesek hatékonyan támogatni az általános gazdasági stabilitást.