A 100 dolláros minimálbér a melósnak átok, a versenyképességnek áldás

Kína gyors gazdasági fejlődésének egyik szimbóluma a shenzheni övezet. A külföldi befektetőknek rendkívül kedvező feltételeket biztosító hatalmas ipari park. Kína gazdasági szárnyalása, a feldolgozóipar viharos növekedése nem tett jót a délkelet-ázsiai országoknak. Például a térség legnagyobb gazdaságának, Indonéziának sem. A kétezres évek legelején Indonézia exportjövedelmeinek 52 százaléka származott a nyersanyagok kiviteléből és húsz százalék a feldolgozott termékekből. 2013-ra az iparcikkekből származó jövedelmek aránya 14 százalékra süllyedt, a nyersanyagoké 68 százalékra nőtt. Kína elszipkázta előlük az ipari befektetéseket. De most változóban a helyzet. Kínában már csaknem 300 dollár a havi minimálbér az iparban. Malajziában 240, a Fülöp-szigeteken 200, Vietnamban 146 dolláros a garantált legkisebb kereset. Indonéziában viszont még 10 milliók dolgoznak 50 centes órabérért, száz dollár alatti havi jövedelemért. Ezek a bérviszonyok is magyarázzák, hogy a külföldi tőke egyre inkább Délkelet-Ázsiát és azon belül is Indonéziát választja. Már elkezdődött Dzsakartától nem messze egy hatalmas, 200 ezer embert foglalkoztató ipari övezet építése. Saját kikötővel, Dzsakartába vezető gyorsforgalmi autópályával, saját energiaforrással és persze vámmentes kereskedelmi státusszal. Vagyis Indonézia a kínai különleges övezetek példáját követi. Egyébként Java szigetén már nagyon beindult a ruhaipar, a sportszer- és a bútorgyártás. Central Java tartomány exportbevételeiben már a feldolgozott termékeké a nagyobb hányad. Persze az iparfejlesztéshez az infrastruktúrát is ki kell építeni, ennek hiánya egyelőre még hendikep Indonézia számára. De Joko Widodo elnök a közlekedési hálózat fejlesztését tekinti elsődleges céljának és külön infrastruktúra alapot hoztak létre azokból a jövedelmekből, amelyek az üzemanyag árának emelése óta folynak be a költségvetésbe.  (Fotó:AFP)