Az éjszakai baglyok hajlamosabbak a cukorbetegségre, mint a koránkelők
Ez derült ki abból a vizsgálatból, melyet egy koreai kutatócsoport végzett el. A felmérés szerint a koránkelők általában egészségesebbek, mint az éjszakai baglyok. A kutatók csak találgatják, hogy miért…
1620 felnőttet vizsgált meg a szöuli orvostudományi egyetem endokrinologiai kutatócsoportja abból a szempontból, hogy milyenek az alvási szokásaik: mikor vannak csúcsformában, és mikor kívánkoznak ágyba. Kiderült: a mai élet ritmusa olyan, hogy az emberek döntő többsége egyik csoportba sem sorolható be igazán. A 47-59 éves korú vizsgálati csoport jó része sem éjszakai bagoly, sem pedig koránkelő pacsirta. A modern életforma ugyanis nem teszi lehetővé azt, hogy valaki maga alakíthassa ki az alvási szokásait.
A megvizsgált csoport döntő többsége: 1045 férfi és nő egyik csoportba sem volt besorolható. Igazi éjszakai bagolynak csak nagyon kevesen mutatkoztak: mindössze 95-en kerültek ebbe a kategóriába. Persze Korea egyik eposzi jelzője nem véletlenül a hajnali harmat országa: a koránkelés itt nemzeti erénynek számít. A munkaidő kora reggel kezdődik, és sokan Dél-Koreában még ezt megelőzően kocognak is. A közvélemény rossz szemmel nézi az éjszakai baglyokat, akik “kedvelik az éjszakai életet”. A vizsgálat mindenesetre kimutatta: sokkal több a cukorbeteg férfi és az elhízott nő az éjszakai baglyok csoportjában.
Miért? A kutatók csak találgatják a választ. Kim professzor, a kutatócsoport vezetője úgy véli, hogy valószínűleg azért, mert az, aki éjszakai bagoly, feltehetően eszik is este nyolc után. Ezt a táplálékot pedig a szervezet sokkal kevésbé hatékonyan tudja csak feldolgozni, mint a korábbi étkezéseket. Meg lehet-e változtatni az alvási szokásokat? Lehet-e egy éjszakai bagolyból átlagos polgár, vagy épp koránkelő? Igen – válaszolja Kim professzor. Lehetséges az alvási szokások megváltoztatása. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy ennek következtében a hajlam a cukorbetegségre vagy az elhízásra csökkenni fog – hívta fel a figyelmet a koreai kutatócsoport vezetője, aki az emberek alvási szokásait hozta összefüggésbe általános egészségi állapotukkal Dél-Koreában.