A Hamász hozzáállása a jemeni intervencióhoz: oldalt vált a palesztin szervezet?

Meglepő a csend a Hamász háza körül. Mióta március 26-án megindultak a szaúdiak által vezetett légicsapások a húszik és az őket támogató jemeni hadsereg ellen, a terrorista szervezet szokatlan hallgatásba burkolódzott. Mivel köztudomású, hogy az egyik legnagyobb diplomáciai és fegyveres támogatója Irán, először mindenki azt feltételezte, hogy a Hamász vezetése nyíltan elítéli és bírálja azokat az országokat, amelyek Irán egyik szövetségesét támadják. Ám korántsem így történt, nagyon úgy tűnik, mintha a szervezet igyekezne “más táborba menni”.

Március 30-án a Hamász teljesen semleges hangnemű közleményt adott ki, miszerint „a jemeniek maguk döntik el, hogy milyen vezetést akarnak az ország élére”, és a palesztin radikális szervezet „Jemen egyben maradását és stabilizálását” támogatja. Nem álltak ki a húszik mellett, sőt a sorok között olvasva kiderül, hogy valójában a megbukott Abed Rabbo Manszúr Hádi visszatérése mellett foglalnak állást. Egy nappal a közlemény kiadása előtt Iszmáil Haniji – a Hamász politikai szárnyának helyettes vezetője – azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szervezet elítéli a polarizációt, a szektás (szunnita-síita) ellentét megerősödését, és minden ország vezetésének megvan a joga arra, hogy biztosítsa a hatalmát és a rendet a saját országában, akár külföldi katonai segítséggel. Ergo semmi kivetnivalójuk a szunnita államok bombázásai ellen. Ezt később megerősítette az al-Monitornak Ahmed Juszef, a  Hamász volt főtanácsadója, aki szerint „Szaúd-Arábia azon dolgozik, hogy átvegye Irán szerepét, és befogadja a Hamászt a szunnita blokkba”.

A helyzet kísértetiesen hasonlít a szíriai válság idején tapasztalt szembenállásra: a Hamász, dacára annak, hogy korábban Damaszkusz volt számára a legfontosabb támogató és közvetítő fél, a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA), majd pedig az iszlamista csoportok mellé állt a harcok alatt. Ennek meg is lett a következménye, hiszen 2012 végén a szíriai kormány bezáratta a szervezet irodáját Damaszkuszban, s a Hamász tagjainak csak egy napjuk volt arra, hogy elhagyják Szíriát.

Nem sokkal ezután nyíltan összevesztek a Hezbollahhal is. A libanoni síita szervezet árulásnak minősítette a radikális palesztin szervezet lépését, s miután 2013-ban többször előfordult, hogy a Hamász részt vett a szíriai síiták elleni támadásokban, vagy tagjai felrobbantották magukat a szíriai hadsereg ellenőrző pontjain, a szakadás elkerülhetetlen volt. A Hamász szempontjából ennek hátránya akkor mutatkozott meg, amikor a 2014-es izraeli „Erős Szikla” hadművelet idején a Hezbollah nem állt ki mellette, és nem támadta Izraelt. Csupán pár rakétát lőttek ki a libanoni területekről, de ezek is inkább magánakciók voltak, mintsem a Hezbollah vezetése által végrehajtott támadások. Sőt, az elkövetőket a Hezbollah “engedte letartóztatni”, és olyan kijelentések és a közösségi oldalakon olyan kiírások láttak napvilágot, miszerint senki ne avatkozzon be, „hadd kapják meg az áruló hamászosok, amit érdemelnek.” 

Most sem kellett sokat várni a bírálatra. Teheránból egyelőre még nem érkezett komoly kritika, de például a libanoni Hezbollah szinte azonnal ostorozni kezdte a gázai szervezetet, mondván „elárulja az ellenállást és a vahabiták rabszolgájává válik”. Sőt, a libanoni al-Akhbar úgy tudja, hogy a kérdés miatt „komoly ellentét feszül a Hamász politikai és katonai szárnya között”, s nem egy súlyos vitára került sor. Név nélkül nyilatkozó szíriai források pedig azt közölték, hogy “a Hamász nem tanult a hibáiból, mi megadtuk nekik az esélyt a viszony rendezésére. Már nem képviseli a palesztin ellenállást”. 

Érdekes megvizsgálni a többi palesztin szervezet, fél és fegyveres csoport reakcióit is. Április 5-én Mahmúd Abbász nyíltan kijelentette, hogy támogatják a „koalíció erőfeszítéseit”, és a Fatah részese lesz bármilyen jövőbeli konszenzusnak. A Muszlim Testvériség szintén kiállt a jemeni intervenció mellett. Ugyanakkor az Iszlám Dzsihád és a a szélsőbaloldali Népi Front Palesztina Felszabadításáért  (PFLP ) már március 29-én közölte, hogy a „jemeni háború nem szolgálja a palesztinok érdekeit”, s a legnagyobb nyertes most az „Egyesült Államok és Izrael”.

És hogy viszonyul a jemeni intervenció kérdéséhez a gázai és a ciszjordániai lakosság? Nos, az interneten és a közösségi oldalakon található írásokat és kommenteket vizsgálva ők is megosztottak Jemen ügyében. Vannak, akik szerint a “Hamász nyíltan lépjen fel a húszik ellen” és “legyenek végre igazi szunnita szövetségeseink, ne pedig a megbízhatatlan síiták”. Mások szerint viszont pont Irán miatt kell a zajidi – síita ötös ágához tartozó – harcosokat támogatni, sőt Hamász-fegyvereseket kell küldeni Jemenbe, hogy ezzel is elősegítsék a viszony rendezését a Hezbollahhal. Viszont a legtöbben olyan nézeteket vallanak, miszerint a Hamász “maradjon a háttérben”, “csendben foglaljon állást” és “csak szemlélje az eseményeket addig, amíg ki nem derül, hogy melyik fél arat győzelmet”.