Elsősorban a kínai olajvállalatok panaszkodtak a romló biztonsági helyzetre Afrika bizonyos körzeteiben. Egy pekingi olajcég vezetője elmondta, hogy annak idején az afrikai üzleteket erős politikai nyomásra, kapkodva és nem a kellő körültekintéssel kötötték meg. A jövőben viszont sokkal elővigyázatosabbak lesznek, mert néhány országban egyre nagyobb problémát jelentenek a különböző lázadó szervezetek akciói. Ráadásul néhány térségben a politikai és az üzleti környezet nem elég stabil, ami árt a befektetéseknek. A kínai cégek pedig elsősorban azért mennek Afrikába, hogy profitot termeljenek és rátegyék a kezüket a nyersanyag tartalékokra.
Szudán esete mindenképpen intő jel a kínaiaknak, hiszen ők a szudáni olaj első számú felvásárlói. A kettészakadt ország két fele azonban képtelen megállapodni a kitermelt nyersanyag megosztásáról, a vita már-már válsággal fenyeget. Kínának viszont komoly érdekeltségei vannak a térségben. 2011-ben Peking olajimportjának 24%-át Szudánból szerezte be. Nemrég viszont 29 kínai munkást raboltak el a lázadók Szudánban, egy helyi építkezésen dolgoztak, szerencsére pár nap után szabadon engedték őket. Tavaly Egyiptomban raboltak el kínai munkásokat egy cementgyárból, a beduinok.
Esetenként az afrikaiak is panaszkodnak a kínaiakra. Zambiában több kínai tulajdonban lévő rézbányában sztrájkok robbantak ki az alacsony bérek és az embertelen bánásmód miatt. Számos civil szervezet jelezte, hogy a kínai érdekeltségű afrikai bányákban súlyosan megsértik az emberi jogokat a kínai munkafelügyelők, akik a kötelező munkavédelmi intézkedéseket is figyelmen kívül hagyják.
Kínának rendkívül fontos az afrikai piac. Rengeteg kínai költözött a kontinensre, és ha valaki meggondolná magát, mindig lesz egy másik vállalkozó szellemű kínai, aki átveszi a helyét.