Jarmúkban mindenki lövi a menekülteket

Damaszkusz külvárosában, a jarmúki táborban már a palesztin menekültek negyedik generációja nő fel. A tábort még az 1948-as arab-izraeli háború után húzták fel, amikor megalakult a zsidó állam. 150 ezren lakták, a szíriai polgárháború negyedik évére 18 ezren maradtak. A többiek elmenekültek. Most vasárnap is sikerült kijutnia állítólag 2 ezer embernek: ők iskolákban, mecsetekben húzzák meg most magukat.

Jarmúk régóta áll a harcok központjában. Stratégiai hely. Az Iszlám Állam még soha nem került olyan közel Damaszkusz központjához, mint most, hogy bevette Jarmúk egy részét. A múlt héten még az a hír jött, hogy a palesztinok visszaszorították az iszlamistákat. Azóta megfordult a kocka. Az emberek most azt mondják az arra vetődő újságíróknak: igazából nem is tudják, mi a rosszabb. Ha az ISIS kezére kerülnek, ha a hadsereg hordóbombája hullik rájuk, vagy ha az éhség végez velük. Más pedig nem nagyon várhatnak.

Egyikük azt meséli az izraeli ynet.news tudósítójának, hogy bombák és orvlövészek között próbált meg reggel ételt szerezni a gyerekeinek. A szomszédja ugyanezt csinálta, eltalálták, már el is temették. “Ha ételért mész, vidd magaddal a halotti lepled. Sehol nem vagy biztonságban.”  Az al-Dzsazíra vasárnap megint azt jelentette, hogy az ISIS megkezdte a kivonulást Jarmúkból. De ezt senki sem erősítette meg, és elég nehéz is elképzelni, amikor a tábor kaput biztosít az iszlamistáknak Damaszkuszba. Ezért is szórja a hordóbombákkal Aszad elnök hadserege ott az ISIS-t. A dzsihádharcosok mindenesetre még a rommá lőtt jarmúki utcákat járják legfrissebb videóikon.

Kétezren tudtak elmenekülni a hétvégén, de sokaknak ez sem járható út: ha elmennek, harcolniuk kell, vagy letartóztatják őket. “Mi vagyok én?” – kérdi egyikük. “Egy civil, aki az otthonában szeretne maradni és méltósággal élni. A gyerekeim azokat az alapdolgokat szeretnék, amik megvannak minden házban: kenyeret, pitát. Képzeld el, milyen lehet három évig csak petrezselymen, retken, rizsen és lencsén élni, dobozokból.” Ha ki is űznék az Iszlám Államot, akkor sem lenne feltétlenül jobb – folytatja. Visszatérnének ahhoz, ami volt: a megalázó ENSZ segélycsomagokhoz, amik nagyon ritkán jönnek és egy hétig sem tartanak ki, ráadásul csak közvetítővel lehet hozzájuk jutni.

Biztonsági folyosót követelnek, amin át elhagyhatják a tábort, anélkül, hogy Asszad bombái vagy az iszlamisták golyói ölnék meg őket. Esetleg egy olyan tűzben halnának meg, amelyet a Szabad Szír Hadsereg vagy palesztin fegyveresek váltanak az ISIS-szel vagy az al-kaidás Nuszra Fronttal. Az ENSZ 15 tagú Biztonsági Tanácsának elnöke, Dina Kawar jordán nagykövet közben a civilek védelmére, a humanitárius segélyek célba juttatására szólított fel. A palesztin ENSZ-nagykövet, Riyad Mansour pedig azt mondja, a civil menekültek védelme hazája legfőbb prioritása most, és kéri a tagországokat, hogy segítsenek elhelyezni Szíriában máshol vagy külföldön a táborlakókat.

Közben az érintetteknek nincs élelmük, nincs vízük, alig maradt gyógyszerük. Beásták magukat a házaikba a bombázások és a lövöldözések elől.  És nem nagyon bíznak a politikusokban. “Eddig sem nagyon tettek mást, csak beszéltek. Senkire nem számíthatunk, csak Allahra” – mondja az izraeli újságírónak az egyik táborlakó palesztin.