Már nem csak “menyasszonynak” kellenek a nők az Iszlám Államnak

Az Iszlám Állam által megszállt területeken középkori regulák szabályozzák a nők szerepét és viselkedését. Szigorúan el kell takarniuk arcukat-testüket, megszabják, hogyan viselkedjenek, és többnyire a négy fal közé száműzik őket, gyerekeket szülni és háztartást vezetni. Ez inkább többé, mint kevésbé igaz volt a külföldről a “kalifátusba” érkezett nőkre is, bár ők internetes toborzó szerepet is kaptak, sőt, egy brit brigád a többi nőt ellenőrzi, fegyverrel a kezében.

A középkori nőszerepet azonban egyre inkább megkérdőjelezik a külföldről érkezett fiatal nők. Akik egy részének diplomája is van. Így aztán mostanában már nem csak akarnak, de kapnak is újabb és újabb feladatokat, például a kórházakban. Sőt, mint azt a kurd pesmerga erők hírszerzésének egyik parancsnoka mesélte a Thomson Reuters Alapítvány munkatársának,  már a harctéren is látni az ISIS oldalán harcoló nőket. “Nincsenek sokan, de egyre többen vannak. Itt, Szindzsárban, az észak-iraki frontvonalon nagyon aktívak” – mondja Rafat Salim Raykoni ezredes. De hasonló jelenségről számolnak be a kurd és az iraki parancsnokok máshonnét is.

Parin Szevgin, az egyik női kurd milícia vezetője arról beszél, hogy lehallgatták nemrégiben a dzsihádharcosok kommunikációját, és azt hallották, amint egy nő oszt parancsokat a férfiaknak. “Ő mondta meg, hogy jobbra vagy balra menjenek, hogyan mozogjanak, egészen nyilvánvalóan ő volt a parancsnok.” Parin Szevgin milíciája, a YJA Star, amely nem csak a frontvonalon aktív, de a nők egyenjogúságáért is harcol a térségben, rövid idő alatt kiűzte az iszlamistákat a kérdéses területről. De soha többé nem hallottak az ISIS női parancsnokáról, jóllehet még nyomoztak is utána. “Többet akartunk tudni róla. Az világos volt, hogy külföldi – abból, ahogy a rádión beszélt, kiderült, hogy az arab nem az anyanyelve. Forrásaink szerint Indiából érkezett.”

A kanadai terrorellenes kutató központ, az iBRABO is arról számolt be, hogy azonosított egy kanadai nőt az Iszlám Államnál, aki a Twitteren tette közzé, hogy éppen hol van, és történetesen mindig az ostromlott szíriai és iraki városoknál volt. Követték a mozgását, és arra jutottak, hogy “ma már egyre gyakoribb tendencia az, hogy a nők a korábbinál jóval komolyabb támogatást adnak a férfi harcosoknak a hírszerzésben, a saría jog betartatásában, sőt ők maguk hajtják végre a büntetéseket azokon, akik ezt megsértik.”

A radikalizációt és politikai erőszakot kutató, londoni székhelyű nemzetközi központ, az ICSR szerint legkevesebb 20 ezer külföldi utazott a szíriai és iraki válságövezetbe, közülük 4 ezren nyugatiak, és úgy 550-en nők. A külföldiek 80 százaléka az ISIS-hez csatlakozott.

A nőkről eddig többnyire “dzsihád-menyasszonyokként” esett szó. Mint például arról a brit három iskolás lányról, akik februárban utaztak Szíriába, Törökországon keresztül, és akiket hiába kér a családjuk és a kormányuk, hogy térjenek haza. De ugyancsak brit az a kilenc orvostanhallgató is, akiknek szintén Törökországban veszett nyomuk, és akik közül négyen a hírek szerint szintén nők. Állítólag ők jelezték is, hogy gyakorolni akarják a hivatásukat Irakban vagy Szíriában.

Jayne Huckerby-t, az észak-karolinai Duke Egyetem nemzetközi emberi jogi szakértőjét nem lépi meg, hogy nők tűnnek fel a frontvonalakon.  Azt mondja: ezek a külföldi nők kihívást intéztek az ISIS eredeti szemlélete ellen. Az ellen, hogy a nők csak azért csatlakoznak hozzájuk, hogy harcosokhoz menjenek férjhez, és majdani harcosokat szüljenek nekik. Sokan kifejezték azt az igényüket, hogy harcolni akarnak, ütközetekben részt venni. “Dzsihád Jane-ek” akarnak lenni.

Ez a változás megjelent a csak nőkből álló al-Khansza brigád kiáltványában is: ennek az egységnek a feladata azoknak a nőknek a felkeresése, letartóztatása és megleckéztetése, akik nem tartják be az ISIS szigorúan konzervatív iszlám erkölcsi-viselkedési kódexét. Ők azt képviselik, hogy a nők elhagyhatják otthoni kötelességeiket, ha támadás éri a hazájukat, és a férfiak nincsenek elegen, hogy megvédjék azt. Vagy ha erről fatwát adnak ki az imámok.

A missouri egyetem politikai tudományok professzora, a női harcosok szakértője, David Romano arra emlékeztet: vannak példák arra, hogy nők harcolnak az iszlám világban. 2002-ben például, amikor a moszkvai színházi túszdrámában 170 ember, köztük  negyven támadó halt meg, a terroristák között nők is voltak, akik a csecsenföldi iszlamista szeparatista mozgalomnak tettek hűségesküt.

Közben 140 kilométerre észak-keletre az iraki Szindzsártól Wahed Koveli kurd pesmerga tábornok is hallott már legalább kétszer női ISIS-harcosokat rádión beszélni. “Elkezdtek megjelenni a női harcosok odaát is a frontvonalon. Ez azt is jelentheti, hogy az ISIS bajban van, és mindenkit, aki hadra fogható, hadra is fog.”