Új támogatója akadt a független Nyugat-Szaharának: Oroszország
Szinte a teljesen nyugati média figyelmét elkerülte, vagy inkább el sem érte annak ingerküszöbét, amikor a Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló Polisario Front vezetősége ellátogatott Moszkvába. Habár egyelőre még mindig kevés információ áll rendelkezésre a találkozóról, de mivel most lejár az ENSZ misszió, ezért igencsak érdekes Moszkva óvatos próbálkozásai az évtizedek óta húzódó kérdés megoldásában.
Mohamed Khaddad vezette a kontingenst, aki egyben az ENSZ-szel való kapcsolattartásért és tárgyalásokért is felelős. Habár Oroszország igyekezett „radar alatt” tartani és úgy beállítani a találkozót, hogy az csak az “orosz tudományos akadémia” meghívására történt, de a megbeszéléseken jelen volt Mihail Bogdanov külügyminiszter-helyettes, valamint számos orosz politikus és a közel-keleti/ észak-afrikai kapcsolatokért felelős szakember is. Az időpont korántsem volt véletlen: 2015. április 30-án jár le a MINURSO (a Nyugat-Szaharai ENSZ-missziója), amiben 237 katona és 6 rendőr vesz részt, de egyelőre nincs szó annak meghosszabbításáról és érdekes kérdéseket vet fel, hogy mi lesz a vitatott terület későbbi státusza és sorsa.
Moszkva ez év elejétől igyekszik aktívabb diplomáciai tevékenységet folytatni az ügyben, hogy ezáltal megnyerje magának Nyugat-Szaharát , hiszen az orosz külpolitikában egyre hangsúlyosabb szerepet kap a közel-keleti, észak-afrikai és a kelet-mediterrán térség. Ennek célja az Egyesült Államok ellensúlyozása a régióban. Korábban Szíria volt az “utolsó bástya” a térségben, de ebben az évben megtörtént az áttörés. Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök 2014 végi találkozója után javultak a török–orosz kapcsolatok; Moszkva szorosabb katonai kooperációról szóló szerződést írt alá Nicosiával az orosz hadihajók állomásozásáról Cipruson; Líbiában támogatják a Tripoli vezette világi kormányt, valamint Oroszországnak ismét jó kapcsolatokat sikerült kialakítania Egyiptommal.
Moszkva a találkozó után közölte, hogy támogatja a tárgyalásos rendezést, s az ENSZ BT-nek kell egy “mindkét fél által elfogadott döntést hozni ez ügyben.” Khaddad kijelentette, hogy „Oroszország eddig is sokat tett Észak-Afrika stabilizációjáért, s remélik Moszkva nagyobb szerepet vállal a régióbeli folyamatokban”. Megköszönték, hogy az orosz diplomácia igyekezett közvetíteni a Polisario Front és a marokkói kormány között, amikor VI. Mohamed marokkói uralkodó kijelentette, hogy „Nyugat-Szahara az idők végezetéig Marokkó része marad”. Ez kiverte a biztosítékot a szervezetben, s tavaly december felsorakoztak a marokkói határ mentén és félő volt, hogy betörnek az észak-afrikai ország területére.
Kétségtelen, hogy ez a találkozó ki fog hatni a marokkói-orosz kapcsolatokra is. Rabat ugyanis a mai napig a saját részének tartja Nyugat-Szaharát és gyakran összerúgja a port azokkal az államokkal, amelyek elismerik a független Sahrawi Arab Demokratikus Köztársaságot. Fontos megemlíteni, hogy Moszkva csak azután fogadta a Polisario delegációját, miután a marokkói király lemondta az oroszországi útját, miközben a körútjának többi célországát meglátogatta.
Ugyanakkor ezzel párhuzamosan, a Polisarioval való találkozás következtében más arab országokkal javulni fog Oroszország viszonya. Elsősorban Algériával: Algír a kezdettől fogva a Polisario legnagyobb támogatója. Az algériai-orosz kapcsolatok a Szovjetunió felbomlása után egy helyben álltak, de ez kétségtelen, hogy a Nyugat-Szahara ügyében tett orosz erőfeszítések új löketett adhat a két ország közti kapcsolatoknak. Sőt ez véglegesítheti azt a tavalyi fegyvervásárlási szerződést, mely szerint Algéria 200 T-90-es tankot vásárolna az orosz haditechnikai vállalatoktól, amit a modern történelem legnagyobb “tankszerződésének” tartanak.
A kép forrása: Europress/AFP