Pakisztáni muszlim lesz az új brit miniszterelnök?

Amikor Abdul Javid, 1961-ben a zsebében egyetlen fonttal megérkezett Londonba, nem gondolta, hogy fiából egyszer majd brit miniszterelnök lehet. Márpedig jelenleg ez a helyzet. Sajid Javid ma már a konzervatív kormány tagja, a sport, média és kultúra ügyeivel foglalkozik. Bár kis minisztérium az övé, ahogy ezt nemrég a Parlamentben is kifejtette, de igen befolyásos. A toryk közt pedig már úgy emlegetik a relatíve ifjú, és dinamikus politikust, mint David Cameron lehetséges utódját.

Ez pedig nem csak a bevándorló közösségnek és a brit muszlimok számára jelentene fordulatot, hanem egész Európának is. Igaz, volt már Európa egyik befolyásos országában bevándorló gyökerű miniszterelnök -de Nicolas Sárközy ősei – mi magyarok aztán tudjuk ezt nagyon is – európaiak, és a zsidó-keresztény kultúrkör részei voltak. Az idősebb Javid viszont Pakisztánból érkezett Nagy-Britanniába. Nagyszülei hatalmas adósságba verték a családot – kölcsönből vettek egy kis földecskét Pandzsábban. De a föld nem hozott elég pénzt, így a legkisebb fiút elküldték Angliába szerencsét próbálni. Abdul előbb buszsofőr lett – nagy szó volt ez abban az időben egy bevándorlónak, majd egy kis ruhaboltot nyitott. Négy év alatt már gyűjtött annyi pénzt, hogy hazamenjen Pakisztánba, és feleséget hozzon magának. Nyolc év után az utolsó rúpiáig kifizette nagyapja adósságát.

Gyermekeit pedig taníttatta, mert úgy gondolta, az oktatás az egyetlen út, amelyen egy bevándorló gyereke előrejuthat Angliában. A kis Sajidot sokat csúfolták az iskolában – ő volt az egyetlen “paki” az osztályban. De ha kellett, visszaütött, ha kellett, jobban tanult másoknál, hogy bizonyítson.  Abdul, mint szinte minden bevándorló, eredetileg a Munkáspártot támogatta. De Thatcher asszony meggyőzte arról, hogy az ő helye a konzervatív táborban van. Sajid már úgy nőtt fel, hogy otthon a Vasldy képe lógott a falon. Így aztán, amikor politikatudományt és közgazdaságtant tanult Exeterben, természetes volt számára, hogy a konzervatív ifjúsági körhöz tartozzon. Ott figyeltek fel rá az országos politikusok. és innen már egyenes út vitt a Parlamentbe, majd a kormányba. Közben az ifjú politikus feleségül vette egy évfolyamtársát – Laura egyáltalán nem bevándorló gyökerű, és templomjáró keresztény.

Sajid Javid számára egyértelmű a saját identitása – brit. Bár nem tartja magát vallásosnak, de kiáll a brit muszlimok, a bevándorlók jogaiért. ugyanakkor túl akar lépni a folytonos politikai korrektségen – úgy gondolja, ha valaki, hát ő kimondhatja, hogy vannak gondok a brit muszlimok gondolkodásával, magaviseletével, politikai elképzeléseivel. Tőle talán el is fogadják, ha azt mondja, keményebben kell fellépni a muszlim szélsőségesekkel szemben – de úgy, hogy ez ne adjon teret az iszlamofóbiának. nem a bevándorlással van ugyanis szerinte a baj, hanem azzal, ha valaki nem fogadja el azokat a brit értékeket, amik az országot naggyá tették.