Ali Abdullah Száleh: a túlélés jemeni nagymestere

1942-ben született a Sánhán-törzsbe tartozó al-Ahmar család tagjaként, vallását tekintve ő is a zaidi (síita ötös ágát valló) muszlim. 1958-ben belépett az észak-jemeni hadseregbe, majd elvégezte a katonai akadémiát. Együtt harcolt az egyiptomiakkal az észak-jemeni polgárháború (1962-1970) idején. 1963-ban előléptették, majd 1977-ben Taizz kormányzóság katonai vezetőjévé nevezték ki.

1978. június 24-én Észak-Jemen – hivatalos nevén Jemeni Arab Köztársaság – vezetőjét, Ahmed el-Gasmit egy öngyilkos merénylő felrobbantotta,  a szálak a Dél-Jemenbe vezettek. Az ország államfője, Abdel-Fattáh Iszmáil  „hivatalos levelet” küldött Gasminak, amelyben bomba volt: a robbanás megölte az elnököt és a kézbesítőt is. Miután 1978. június 24-én meggyilkolták az észak-jemeni elnököt, Száleh tagja lett a négyfős elnökségi tanácsnak és a katonai vezetésbe is bekerült. 1978. július 17-én megválasztották Észak-Jemen elnökének, valamint a hadsereg vezérkari főnökének és főparancsnokának. Alig egy héttel hatalomra kerülése után elrendelte 30 tiszt kivégzését, akiket  összeesküvéssel vádoltak meg,  ezzel megszilárdította pozícióit.

Uralmát kemény elnyomással kezdte, ami komoly indulatokat váltott ki a többi törzsből, a legtöbb elemző ezért sem jósolta hosszú életűnek a hatalmát. Ennek ellenére az évek során túlélt legalább egy tucatnyi puccskísérletet és gyilkosságot. Népszerűségét növelte, hogy támogatta az egyesülést Dél-Jemennel, ami 1990-ben történt meg. Ugyanakkor egy évvel később Száleh volt az egyetlen, aki támogatta Irak Kuvait elleni invázióját. Ráadásul Rijád meg volt győződve arról, hogy a jemeni elnök titkos paktumot kötött Szaddámmal arról, hogy az iraki diktátor segít neki visszaszerezni az 1934-es háborúban elvesztett területeket. Emiatt a szaúdi hatóságok körülbelül egymillió jemeni vendégmunkást utasítottak ki és hozzáláttak az ország elszigetelésének. Ráadásul  puccsot is terveztek az elnök ellen, de az is kudarcot vallott.

Később Rijád,mintegy bosszúból, feltüzelte a dél-jemeni marxistákat (!), hogy harcoljanak a függetlenségért,  fegyvereket és pénzt is küldött nekik. Szálehnek amúgy is elege volt a „megosztott kormányzásból” és teljesen ki akarta terjeszteni a hatalmát, ezért  indokként felhasználta a szaúdi támogatást: 1994-ben kitört az egy hónapig tartó, de rendkívül véres és intenzív polgárháború, amit Szanaa nyert meg és Dél-Jement teljesen beolvasztotta. Ezt követően azonban Száleh még inkább elszigetelődött és uralma alatt hatalmasat zuhant az életszínvonal az országban.

Száleh izolációjának paradox módon a 2001. szeptember 11-i merényletet vetett véget: mivel ő is harcolt a helyi al-Kaida és egyéb szélsőséges csoportok ellen, ezért George Bush támogatásáról biztosította. Egyre szorosabb együttműködés alakult ki Jemen és USA között, az amerikai hadsereg nem egy dróntámadást indított az arab országban, sőt információkat adott át a jemeni hadseregnek és segített a jemeni katonák kiképzésében is.

Ugyanakkor Szaúd-Arábia még mindig nem mondott le Száleh megbuktatásáról. A helyzet pikantériája, hogy Rijád kezdetben támogatta a síita húszik mozgalmát és lázadását Észak-Jemenben (miközben most bombázza őket), mivel remélte, hogy a partizánharcban összeomlik Száleh hatalma. Ám a jemeni elnök még mindig tartotta magát.

2011-ben, amikor Szanaa utcáin elkezdődtek a Száleh-ellenes tüntetések Rijád a tüntetők mellé állt. A jemeni sajtó szerint a szaúdi titkosszolgálat szervezte meg a 2011-es júniusi merényletet, amikor egy mecsetben akartak végezni  az államfővel. Habár nem halt meg, de súlyosan megsebesült, ami miatt el kellett hagynia többször Jement, hogy talpa állítsák.

2011 novemberében kiegyezett a Öböl Menti Együttműködési Tanácssal (GCC) és elfogadta a szervezet által kidolgozott tervezetet, mely garantálta büntetlenségét.A hatalmat ideiglenesen alelnöke, Abbed Rabbo Manszúr Hádi vette át. 2012 elment egy újabb gyógykezelésre, de amikor visszatért, nem engedték belépni az ország területére. Hádi megfenyegette, hogy bíróság elé állítja, kiszorítja a síitákat a hatalomból, ha nem “szentesíti a lemondását”. Száleh február 27-én formálisan is átadta a hatalmat utódjának.

Ezt követően Száleh visszavonult Észak-Jemenbe, de még mindig nem mondott le a hatalomba való visszatéréséről. Kiegyezett a húszikkal és az ENSZ-felmérések szerint a 33 év alatt felhalmozott 60 milliárd dolláros vagyonból finanszírozta a lázadókat.Ezzel párhuzamosan a jemeni hadsereg jelentős része még mindig hozzá volt hűséges. Hádit több parancsnok nem fogadta el vezetőnek, valamint a mostani jemeni harcok egyik kiváltó oka az volt, hogy Háfiz asz-Szakaf – a jemeni különleges erők főparancsnoka – nem akart lemondani a pozíciójáról és csatlakozott az egykori jemeni elnökhöz.

Habár Száleh ígéretet tett arra, hogy nem tér vissza az elnöki székbe, de mindent megtesz azért, hogy a fia azért oda kerüljön: a jelenleg 42 éves Ahmed Alinak vannak komoly államfői ambíciói. Ahmedet Hádi igyekezett távol tartani a belpolitikától, ezért az Egyesült Arab Emírségekbe küldte, ahol Jemen nagykövete lett. Ugyanakkor ez idő alatt Abu Dhabiban sokszor találkozott az iráni nagykövettel,  nem kizárt, hogy így sikerült a húsziknak szert tenniük nagyobb iráni támogatásra.

Március 27-én Rijád és kilenc másik arab ország megindította a légicsapásokat a húszik ellen, a szaúdi gépek Száleh szülőfaluját bombázták, de az egykori államfő éppen nem tartózkodott otthon. Egy nappal később megszólalt a húszi médiában és kijelentette, hogy mindent megtesz a “barbár támadások leállítása érdekében” és arra figyelmeztetett: ha Hádi visszatér, “akkor kezdődik csak az igazi háború”.

Ali Abdullah Száleh középen.

A kép forrása: Europress/AFP