EU-Kína: acélos kereskedelmi háború

Az EU hivatalos újságjában megjelent közlemény szerint hat hónapos időszakra lép érvénybe a vám, amelynek mértéke 11 és 25 százalék között változik, annak függvényében, hogy az adott kínai vagy tajvani társaság milyen mértékű állami szubvencióban részesült. Azok a cégek, amelyek a vizsgálat során együttműködtek az európai hatóságokkal, mentesülnek a büntető vám alól. Persze egy ilyen döntésnek hosszú előtörténete van. Az európai acélgyártók szövetsége tett panaszt az Európai Bizottságnál, amely 2014 júniusában kezdte a vizsgálódást, amely 9 hónapig tartott. A brüsszeli ellenőrök 2010-ig visszamenőleg vizsgálták a kínai exportot, illetve az európai cégek termelésének alakulását. Kiderült, hogy négy év alatt 70 százalékkal nőt a Kínából és Tajvanról olcsón érkező hengerelt, rozsdamentes acél mennyisége. Az időszak végére a kínai-tajvani piaci részesedés már 63 százalék volt. Ezeket az acéltermékeket az autók és a háztartási gépek gyártásában is felhasználják, tehát óriási piacról van szó. Az ugyanilyen termékeket gyártó európai cégek termelésének volumene négy év alatt 5 százalékkal csökkent. A kapacitások kihasználtsági mutatója 8 százalékkal esett vissza, az acélipari foglalkoztatottak száma pedig 11 százalékkal. Mindezek alapján az EU jogosnak minősítette az európai acélgyártók panaszát és a dömpingvám bevezetése mellett döntött. Korábban a szubvencionált napelem miatt volt kemény konfliktus Kína és az EU között, az évekig tartott, ez sem ígérkezik rövidnek. A kínai fél soha nem fogadja el az első EU döntést, de volt már példa kínai meghátrálásra, ha a vitában a Világkereskedelmi Szervezet is jogosnak ítélte a dömpingvádat. (Fotó:AFP)