A tíz legjelentősebb közel-keleti írónő
A nyugati médiumok, a könyvek és a filmek gyakran egydimenziósnak állítják be a közel-keleti nőket, akik elszenvedői a patriarchális társadalomnak, az iszlám vallásnak és a diktatórikus elnyomásnak. Ugyanakkor a térségben élő, vagy a közel-keleti országokból származó írónők a műveikben egy teljesen más képet festenek a másik nem helyzetéről. Íme a Közel-Kelet tíz legjelentősebb írónője és költője, akik megreformálták a közel-keleti nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat.
Etel Adnan
A kilencven éves, Bejrútban élő, amerikai-görög-szíriai származású írónő az egyik legismertebb „veterán” a térségben, aki már a húszas éveitől kezdve folyamatosan publikál. A libanoni polgárháború (1975-1990) idején vált ismerté, mivel bemutatta a háború borzalmait, miképp osztotta meg Libanon lakosságát a fegyveres konfliktus, valamint megjósolta annak végét is. Az egyik legismertebb regénye a Sitt Marie Rose, ami mára a modern arab irodalom részévé vált: egy szíriai Marie Rose Boulus életét dolgozza fel, akivel szélsőséges keresztény milíciák végeztek, mert rejtegette a palesztinokat a háború idején.
Randa Jarrar
Az amerikai-palesztin írónő, műfordító és a californiai State University irodalmi szakon tanító professzor asszony az interneten publikálta az első műveit, s ezekkel tette szert komoly hírnévre. Többnyire az arab nők helyzetét és jogait helyezi előtérbe a műveiben.A 2009-es A remény térképe, egy migráns gyerek történetét mutatja be Bostonban, hogy milyen nehéz neki “két kultúrának is megfelelni”.
Samar Yazbek
Szíriai újságírónő és emberjogi aktivista. 2011-ben vált ismertté, amikor alavita származása ellenére felszólalt Bassár el-Aszad és rendszere ellen és támogatásáról biztosította az ellenzéket. Ugyanakkor látva az iszlamisták befolyásának megerősödését és nőkkel szemben alkalmazott bánásmódot, elmenekült Párizsba. Az első könyve – ami a 2011-es előtti Damaszkuszról szól – a háttérben húzódó szociális és etnikai ellentéteket mutatja be, ami közrejátszhatott a későbbi válság kitöréséhez. A legismertebb műve a „Nők a kereszttűzben: A szíriai forradalom naplója, ami a saját életéről szól.
Hawra al-Nadawi
A 27 éves iraki nő a közel-keleti irodalomba a „A koppenhágai ég alatt” című művével robbant be, amiért megkapta az 2011-es IPAF (International Prize for Arabic Fiction) – díjat is. A regény egy Dániában élő lány felnövéséről szól, akinek a szülei politikai okokból menekültek el az arab országból. A belső küzdelmek, az „idegenérzés”, a helyiek általi kirekesztődés szintén megjelenik a műben.
Sophia al-Maria
Az irodalom mellett színészettel, filmrendezéssel és forgatókönyvírással foglalkozó katari-amerikai nő szintén az „indentitásválságról” ír, hogy mennyire nehéz, még egy felvilágosult és szekularizált muszlimnak is beilleszkedni a nyugati társadalomba. Élettörténetét – ami nagyon érdekes, mert apja beduin családból jött, édesanyja pedig Egyesült Államokból származó tanult nő – a „Lány, aki a Földre” esett című regényében dolgozza fel.
Badria al-Bishr
A szaúdi egyetemen tanító szociológus tavaly nyerte el az IPAF díjat a „Szerelmi történtetek az al-Asha utcában” című regényével. Ugyanakkor ismertté és hírhedté a „Hind és a katonák” című könyvévvel vált, ami elég kemény kritikákat váltott ki Szaúd-Arábiában. Ebben a szaúdi nők mindennapi életét mutatja be, küzdelmüket a több jogért és elismeréséért, amiért a vallásrendőrség egy ideig tiltólistára tette a művét.
Ahlam Mosteghanemi
1998-ban vált ismerté a „Hús emlékezete” című, algériai polgárháborút feldolgozó művével. Azóta több irodalmi díjat is bezsebelt és sokáig az egyik legjobb arab írónőnek tartották. Ugyanakkor ma már elég sok kritikát kap, mivel többnyire romantikus ponyvaregényeket írt és bírálói szerint túlságosan „csöpögős, felületes popkultúrává” váltak a regényei.
Miral al-Tahawy
Az egyiptomi írónő a saját tapasztalatait meséli el egy regényben, amikor visszatért az egyiptomi Delta vidékére a beduin ősei közé. Bemutatja a beduinok zárt világát, patriarchális rendszerét és a nők szerepét ebben a társadalmi rétegben. 2011-ben támogatta a forradalmat és a Muszlim Testvériséget is, sőt írt egy-két rövid novellát a szervezetről és a nők helyzetéről. Azonban csalódott a szervezetben, mivel az elárulta a forradalom eszmeiségét, a nőket a “régi társadalmi szerepbe taszította”, miközben egymás ellen hangolta a vallási kisebbségeket.
Elif Safak
A török származású nőt tartják a legolvasottabb női írónak az egész Közel-Keleten. Műveit több mint harminc nyelvre fordították le, miközben az Oszmán-Török Birodalom történetétől kezdve a modern Bostonig bezárólag számtalan korszakban játszódó művet írt.Törökországban a legnagyobb botrányt Az isztambuli fattyú című regénye okozta: egy örmény család életét mutatja be és azt, hogy hogyan próbálják meg feldolgozni és szabadulni az örmény népirtás emlékétől. A könyv 2006-ban bestseller lett, Safakot azonban perbe fogták “a török nép megsértésének” vádjával,sőt ráadásul nagyon sok török nacionalista halálosan megfenyegette őt. A Fekete tej a török írónő nyíltan ír a súlyos problémájáról: a szülőágyi depresszióról, ami őt is sújtotta.
Nidaa Khoury
Az első arab-izraeli költőnő,aki már számos költeményt kiadott. A Ben Gurion Egyetemen tanít irodalmat, az “új teológiai megközelítésű irányzathoz” tartozik. Héber nyelven és nem arabul ír, legismertebb kiadásos gyűjteménye a „Parancsolatok”.