S ez még akkor is úgy van, ha felületes elemzők már régen kenyértörést jósolnak – utóbbit immár nem kevesebb, mint 15 éve. A lényeg azonban a kölcsönös gazdasági haszon és ez akkor sem kerül háttérbe, ha éppen diplomataüldözés zajlik mind Washingtonban, mind pedig Caracasban. Kedden éppen az hangzott el, hogy Venezuela fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzeti érdekeire, mire Venezuela konzultációra hazarendelte ügyvivőjét. S mindezt azután, hogy Venezuela bevezette a vízumkötelezettséget az amerikai állampolgárok számára.
Mindenek ellenére Venezuela továbbra is úgy tekint az Egyesült Államokra, mint a legfontosabb kereskedelmi partnerére és Caracas sem marad el: a harmadik legfontosabb partnere a nagy északi szomszédnak Latin Amerikában.
Igaz, hogy az elmúlt években némileg csökkent a kereskedelmi forgalom: 2014-ben Venezuela 30.219 millió dollárnyi értékben szállított Amerikába és 11.339 milliónyi értékben importált onnan. Ez némileg kevesebb az előző évi forgalomnál, de még így is tekintélyes. Akármennyit csökkent is, még mindig nagyobb, mint a kolumbiai-amerikai kereskedelmi forgalom, noha Kolumbia politikai szempontból lényegesen közelebb áll az Egyesült Államokhoz, mint Venezuela.
A forgalom persze az olaj körül forog: ez teszi ki a venezuelai export 90 százalékát. S éppen az olajárak zuhanásának következménye a forgalom pénzben kifejezett csökkenése, de semmiképpen sem jelent jelentős mennyiségi visszalépést. Még akkor sem, ha Venezuela nagy erőfeszítéseket tesz új kereskedelmi partnerek bevonására és amerikai üzletei arányának csökkentésére.
Vagyis a végső következtetés mindkét országban az, hogy a kölcsönös kereskedelemnek – túl a diplomáciai hangoskodáson – sokkal több haszna van annál, hogy azt bármilyen indokkal is feladnák.
Kína jelenleg naponta 536 ezer hordónyi olajat vásárol, India pedig 363 ezret, miközben az Egyesült Államok 700 ezer hordót – közölte minap Asdrúbal Chávez olajipari miniszter. ,,Nem arról van szó, hogy Venezuela függne az amerikai vásárlásoktól, hanem az Egyesült Államoknak van szüksége a venezuelai olajra.
Washingtonban jól tudják, hogy ha Venezuela elzárja az olajcsapot, akkor komoly zavar keletkezik az amerikai piacon – nyilatkozta George Ciccariello-Maher, az amerikai Drexel Egyetem professzora.
S az is lényeges, hogy az amerikai finomítók a venezuelai olajra vannak optimalizálva – erre a nehéz fajsúlyú olajra. Egyedül Kanada tud ilyet küldeni és ez némi kiutat jelenthet a venezuelai függőségből – tette hozzá. De erre még legalább 15 évet kell várni.
Ezzel is magyarázható, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben személyeket szankcionál és nem országokat. Venezuela ellen aligha várható komoly gazdasági lépés, az pedig, hogy néhány diplomata nem utazhat, nem okoz fennakadást. vagyis egyik ország sem tesz semmit a gazdasági észszerűség ellen egy kétes kimenetelű politikai kalandért – vélte az amerikai professzor.