A döntés bírálói szerint Kairó ezzel csak elősegíti a vallási radikalizmus terjedését, mert nem kínál alternatívát a hívők számára. Emiatt a muszlimok sokkal fogékonyabbá válhatnak a szalafizmusra és a betiltott Muszlim Testvériség eszméire, valamint a síiták tanításaira. Ezzel szemben a határozat támogatói szerint éppen hogy a nagyobb mecsetekben sokkal jobban lehet ellenőrizni és felügyelni a prédikálást, és megakadályozni a szélsőséges eszmék terjedését. Ráadásul nőhet az imámok és vallástudósok fizetése, nagyobb állami támogatásban részesülnének, s így nem kellene másodállást vállalniuk: az imámok most gyakran taxisofőrként vagy élelmiszerárusként dolgoznak.
Ugyanakkor más dolog miatt is kritizálták az egyiptomi kormányt: 400 „igehirdetési igazolást” állítanak ki ugyanis a hatóságok szalafistáknak anélkül, hogy levizsgáztatták volna őket. Pedig 2013-ban, Mohamed Murszi bukása után az ideiglenes kormányzat egyik első döntése az volt, hogy csak az Al-Azhar Egyetemen végzett imámok prédikálhatnak. Ezt a rendeletet egészen február elejéig betartották, de akkor Kairó megengedte a szalafistáknak, hogy prédikáljanak, ami sokak szerint „időzített bombává” tette a mecseteket. Mivel az al-Azhar Egyetem felől túl sok bírálat érkezett, ezért Kairó megígérte, hogy szigorúbban fogja ellenőrizni a szalafisták tevékenységét, és megtilthatja a prédikálásukat, ha az iszlám vallás félremagyarázzák, vagy veszélyeztetik az ország biztonságát.
A kép forrása: Europress/AFP