Az összeg (ahogyan arról már beszámoltunk az AfriPORT-on) kétszerese a 2009-ben bejelentett első, hároméves hitelkeretnek. Az ajánlat természetesen tovább erősítheti Kína és az afrikai országok közötti szálakat, ahogyan a kontinens ásványkincseihez – például a réz és uránium lelőhelyekhez – való kínai hozzáférést is. A kínai vezető ígéretet tett a fejlesztési támogatások növelésére is, igaz konkrét számok említése nélkül.
Ugyanakkor Nyugaton hosszabb ideje bírálják Kína agresszív gazdasági nyomulását Afrikában. Az Európai Unió elemzői ezt „kínai csekkfüzet” diplomáciának nevezik, azt kifogásolva, hogy Kína kétséges emberi jogi teljesítménnyel rendelkező országoknak nyújt támogatást a természeti erőforrásokhoz való hozzájutás érdekében. Ráadásul Kína otthonról hozott vendégmunkásokat alkalmaz az afrikai kormányok által finanszírozott infrastrukturális beruházások, kórházak, iskolák és utak építéséhez, így nem enyhíti a helyi foglalkoztatási gondokat.
Az EU részéről ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy az európai támogatás és segítség feltétele a jövőben is a jó kormányzás és a kapott pénzekkel való átlátható elszámolás megkövetelése lesz.
Rob Davies, dél-afrikai kereskedelmi és ipari miniszter a kínai szerepvállalással kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a kínai-afrikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésében „a jövőben több hangsúlyt kell fektetni a hozzáadott érték arányának javítására, nyersanyagainkat nagyobb feldolgozottság mellett kell exportálni”.
Mindenesetre a kereskedelmi mutatók látványos fejlődést jeleznek – a kínai export 2011-ben 166,3 milliárd dollárt ért el, az afrikai kivitel pedig az elmúlt évtized során 5,6 milliárd dollárról 93,2 milliárd dollárra nőtt. Egyedül a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank eddig 7 milliárd dollárnyi beruházást valósított meg a kontinensen.