1978-ban született Blantyre-ben, mondhatjuk igen népes családba érkezett nyolcadik gyermeknek, és őt még követte egy újabb lány. Szülei mind a ketten földművelésből tartották el a családot. Agorosso jelenleg elvált, egy ikerpár apukája, akik 5 évesek. Tavaly óriási sikert ért el, ugyanis az African Movie Academy Award – az afrikai Oszkár-díj – legjobb filmzenéjének díját nyerte el.
SzCs: – Agorosso, hogy indultál el a zenei pályán?
A: – Gyerekkoromban sokat énekeltem különböző kórusokban. Anyukámtól örökölhettem, mert ő volt az, aki mindig énekelt. Aztán láttam, hogy léteznek különböző hangszerek is, melyek közül a gitár nagyon megtetszett. Sajnos igen el voltam szigetelve, a környékünkre nem nagyon jártak zenészek, és nekem sem volt semmi pénzem bemenni a városba. Más lehetőség nem lévén saját magam készítettem az első gitárom. 3 műanyag húrral, kecskebőrből, egy fém korongból és egy fadarabból. 20 éves voltam. Saját magamat tanítottam meg zenélni. Aztán az alkalmi munkákból spórolt pénzemen elkezdtem bejárni a városba, és bármilyen zenei rendezvényre odamentem, hogy közelébe kerülhessek igazi zenészeknek. 2001-ben egy barátom oda adta a „kinőtt” 4 húros gitárját. Az volt az első igazi gitárom. Csak figyeltem a zenészeket hogyan játszanak, hogyan fogják le a húrokat, s így leutánozva tanultam egyre többet. 2004-ben sikerült megvennem az első 6 húros gitárom. Az az év még azért is emlékezetes, mert akkor nyertem meg a Malawi National Music Award-ot (Malawi Nemzeti Zenei Díj), s onnantól fogva bekerültem az elismert zenészek közé. Egyre több koncertre, fesztiválra kezdtek el meghívni. Ekkor ismertem meg Charles Shemu Joyah filmrendezőt, aki 2011-ben felkért, hogy a Last Fishing Boat című filmjéhez én írjam a zenét. Ez hozta meg aztán 2013-ban a nemzetközi sikert, mivel a nigériai díjátadó ceremónián engem szólítottak a legjobb filmzene győzteseként!
SzCs: – Ehhez soha nem tudok eléggé gratulálni! És az albumod is fantasztikus! Tavaly Karácsonyra én azt ajándékoztam a családomnak, egyszerűen imádják!
A: – Köszönöm! Igen, tavaly sikerült végre kihozni az első albumom „Famba” címmel, ami annyit jelent „Gyalogoljunk”. Erről az egyetlen videóklippet, a „Kulowa Kufa” dalhoz te készítetted nekem. Luc-al együtt (Luc Deschamps – közös barát, a Jacaranda Iskola igazgatója és egyben Malawi Francia Kulturális Nagykövete, ő támogatta Agorosso első albumát – szerk.) igen sokkal tartozom nektek, nem is tudom, hogy háláljam meg!
SzCs: – Hát, ahogy szokták mondani, majd ha igazán nagyon híres és elismert leszel, majd meghívsz egy vacsorára! Vagy valami ilyesmi! No, de erről jut eszembe, hogy bár tényleg díjakat nyersz, ugye nemzetközi díjat is, igen rangosat, mégis még csak meg sem tudsz élni a zenélésből itt Malawiban.
A: – Sajnos ez így van! Nagyon kevés lehetőség van itt Malawiban zenészként. Alig vannak koncertek, s főként az én stílusom nem az a túlzottan populáris. Itt volt például ez a mai koncert is. Alig lézengtek néhányan…
SzCs: – Igen, pedig nem is csak te játszottál, itt volt 4-5 másik banda is. Azt kell mondjam egyébként, hogy a te stílusod túl igényes itt Malawiban. Egyszerűen túl jó! Viszont a nemzetközi piacra nagyon nehéz betörni. De remélem, nem adod fel!
A: – Nem, hát nem is tudnám. A zene az vagyok én! Már több mint tíz éve írom a saját dalaimat, van vagy 10 albumra való!
SzCs: – Én tényleg szeretném, ha sokkal több ember megismerné a zenéd! Most például egy kicsi jut belőled Magyarországra is! Nagy sikernek tartanám, ha oda is el tudnánk vinni egyszer! Remélem felfigyel egy promóter rád!
A: Legyen így! Én itt vagyok! Megyek szívesen és játszom Magyarországon is!
{youtube}W9GR7JUFhFM{/youtube}