Az államfő emlékeztetett: alig több mint hat hónap alatt az ebola-vírusnak sikerült zsákutcába juttatnia országát. “Több mint kétezer libériai állampolgárt veszítettünk el” – mondta Johnson-Sirleaf.
“Egy dolog azonban biztos: az ebola elleni mozgósítás olyan küzdelem, amelybe az egész világnak be kell kapcsolódnia” – hangsúlyozta az államfő, hozzáfűzve, hogy ez a betegség “nem ismer határokat”. Mindaz a pusztítás, amelyet ez a vírus Nyugat-Afrikában vitt véghez a közegészségügy, a gazdaság és a társadalom közösségein belül, immár az egész térségben, sőt, az egész világon érezteti hatását – állapította meg Ellen Johnson-Sirleaf.
Úgy fogalmazott: e válságra a nemzetközi reakció az elején még következetlen volt, hiányzott az összehangolt cselekvés, nem tudták melyik irányban kell a legsürgősebben lépni. A nemzetközi közösség végre “észbe kapott” – mondta -, a világ ráébredt arra, hogy nem barikádozhatja el magát, nem várhatja tétlenül, hogy a helyzet önmagától rendeződjön.
E harc megvívásához minden olyan országnak az elkötelezettségére szükség van, amelynek módjában áll segíteni akár sürgős pénzforrások, akár egészségügyi felszerelések vagy orvosi szakértők révén – mondta a libériai államfő. Szerinte az ebola elleni küzdelemből a kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek, a pénzügyi intézményeknek, a nem kormányzati szerveknek, a politikusoknak és a közembereknek egyaránt ki kell venniük a részüket.
A mostani a legsúlyosabb ebolajárvány a vírus közel negyven évvel ezelőtti megjelenése óta. A kór terjedése februárban Guineában kezdődött, a járvány azóta Sierra Leonéra, Libériára, a Kongói Demokratikus Köztársaságra, Nigériára és Szenegálra is átterjedt. Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb adatai szerint a súlyosan fertőző vérzéses láz 9216 regisztrált megbetegedéséből 4555 ember halt meg hét országban: Libériában, Sierra Leonéban, Guineában, Nigériában, Szenegálban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban.