Félnek az afrikaiaktól Amerikában

Hiába a különböző médiumokból harsogó információ arról, hogy az ebolát nehéz elkapni, hiszen csak testnedvekkel fertőz, azt is csak az akár 21 napos lappangási idő után, az emberek félnek. Ez a félelem pedig végtelenül óvatossá teszi őket, így inkább elzárkóznak attól, hogy akár a közelében legyenek valakinek, aki az érintett országok valamelyikéből származik. Az emberek irracionális félelmét elsősorban az Egyesült Államokban nemrég elhunyt libériai férfi halála, illetve az általa megfertőzött két ápoló esete tüzelte fel a mostani szintre. A történet folytatásában az egyik ápoló már lázasan szállt fel egy repülőre, így kitéve a fedélzeten lévő 132 utast a fertőzés veszélyének. Az Egyesült Államokban élő nyugat-afrikai bevándorlók számára nem könnyű az élet Washingtonban. Egy köhögés, orrfújás, de akár libériai akcentusuk is félelmet, kiközösítést eredményezhet, az emberek pedig inkább elkerülik őket. Egy libériai férfi arról mesélt, hogy inkább meg sem szólal a tömegközlekedési eszközökön, mert a legtöbb ember felismeri honnan jött és hamar egyedül találhatja magát a buszon vagy vonaton. Volt olyan, akit egyszerűen nem akartak beengedni a munkahelyére. Persze nem utasították arra, hogy menjen el, csak felvetették, nem lenne-e jobb ötlet, ha egy darabig otthon maradna. Előfordult olyan is, hogy egy esküvőn résztvevő nem libériai társaság nem volt hajlandó egy asztalnál enni a többiekkel.
Alapvető probléma, hogy a fertőzöttek félnek elmenni orvosi segítséget kérni, melynek része a társadalmi megbélyegzés és amennyiben illegálisan tartózkodnak az országban; a kitoloncolástól való félelem. Pinky Kenkpe, a libériai Cuttington Egyetem egyik előadója arról mesélt, milyen volt az Eric Duncan eset előtt és után utazni Amerika és Libéria között. Elmondása szerint korábban semmiféle megkülönböztetés nem érte, ám utána az emberek alig mertek a közelébe menni. Mivel általában tudnak a maximum 21 napos lappangási időről, ha ez letelt már elkezdik normális emberszámba venni.