Hieronkonpolis ősi temetőjét vizsgálva lepődtek meg azon a kutatók, hogy Krisztus születése előtt mintegy 3500 évvel már múmiákat ástak el Egyiptomban. Honnan jöttek rá erre? Úgy, hogy gyanta nyomait találták a sírokban. A gyanta pedig közismerten a mumifikálás eszköze volt az ókori Egyiptomban. A halott belső szerveit kivették, koponyáját meglékelték. Bebalzsamozták és a szemére papirusz tekercset helyeztek valami ilyen felirattal:
“Holttestem ne ismerje a romlást!
Ne falják fel férgek testemet!
Ne jöjjenek minden alakban, hogy elpusztítsanak!”
Hieronkonpolis tömegsírok sorát rejtette, egy-két különleges múmiával illetve testrésszel: koponyával vagy kézzel. A kutatók kértek ugyan engedélyt az egyiptomi hatóságoktól, de ez reménytelenül lassú folyamat. Ezért eszükbe jutott, hogy két brit kutató a húszas években feltárt ősi temetőket, és a leleteket Angliába küldték, hiszen akkor Egyiptom a brit birodalom része volt. Kiderült: ezek a temetők még régebbiek, mint Hieronkonpolis. A legrégebbi időszámításunk előtti 4200-ból származó mumifikált testrészeket tartalmaz! Vagyis a mumifikálás gyakorlata több mint 6000 éves Egyiptomban! Az írás időszámításunk előtt 3500 körül alakult ki Egyiptomban, a mumifikálás évszázadokkal korábban. Mindkettő a társadalom, az állam megszerveződését mutatja: azt, hogy a mumifikálás alapvető jelentőségű volt az ókori Egyiptomban, mert az időtlenséget biztosította abban az állami rendben, melyet az ókor folyamán sokan mintának tekintettek az egész emberiség számára….