“Kétnapos autóútra a fővárostól, Conakrytól, egy vidéki városban dolgoztunk, fő feladatunk az Ebola-vírus kimutatása volt elsősorban vérmintából, amilyen gyorsan csak lehet. Amikor április közepétől május közepéig kint voltam, még úgy tűnt, sikerül megfékezni a járványt” – mondta Kis Zoltán, a Nemzeti Biztonsági Laboratórium vezetője az MTI-nek adott interjújában.
Kollégája, Pályi Bernadett, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) Virológiai Főosztályának biológusa, a Nemzeti Biztonsági Laboratórium munkatársa hozzátette: “akkor kezdett felfelé ívelni a megbetegedések száma, amikor én július végétől augusztus végéig kint dolgoztam. Ekkor már nemcsak Guineából, hanem a szomszédos Libériából is kaptunk mintákat, és a labor ilyen mennyiségre nem volt felkészülve. Egyhavi ellátmányt: műanyag eszközöket, reagenseket “fogyasztottunk el” egy-másfél hét alatt, és ott nem egyszerű pótolni a felszerelést. Előfordult, hogy napi 14-16 órát dolgoztunk. A mintákat küldő orvosok pár óránként telefonáltak az eredményekért, de a laborvezetők is azonnal telefonáltak oda, ahonnan a minták érkeztek, amint készen voltunk”.
Nincs villany, a műszereink generátorról kapták az áramot, nincs víz, csatorna, a szállásokon az esős évszakban összegyűjtött esővizet lehetett mosakodásra használni. Mindent ellep a szemét, amit nem szállítanak el, a nyers hús körül légyrajok dongnak. A lezúduló esővíz elmossa a latrinákat, ez is veszélyt jelent. A vírus ellenálló-képessége is “javult” ebben az időszakban, hiszen nem tudott kiszáradni – ismertette a terep közegészségügyi viszonyait Pályi Bernadett.
A közlekedési állapotok katasztrofálisak, az utak az esős évszakban szinte járhatatlanok. A nyolc férőhelyes buszon 12-15-en utaznak, ez is fokozza a fertőzés veszélyét – fűzte hozzá.
A mintaszállításról a szakemberek elmondták: Libériából a folyón keresztül ladikban hozták át a betegek vérmintáit, természetesen speciálisan becsomagolva. Előfordult, hogy megtámadták az autóval érkező szakembereket, mert a helyi lakosok rendkívül bizalmatlanok a fehér bőrűekkel, a nemzetközi szervezetekkel szemben – tette hozzá Pályi Bernadett.
“Nem szívesen mennek el a kórházba, kezelési központokba, úgy vélik, a fehér ember csak ártani akar nekik. Kiképzett helyi szakemberek, köztük antropológusok, pszichológusok végzik a terepi felvilágosító munkát: ráveszik a betegeket, jöjjenek be a központokba kezelésre” – fejtette ki a magyar virológus.
Az állam úgy próbál tenni a vírus terjedése ellen, hogy felvilágosít: kerüljék a beteg emberekkel való érintkezést. “Fontos, hogy helyiek végezzék a felvilágosítást, másban nem bíznak, a vírus létét is csak most kezdik elhinni. Mivel kevesen írnak-olvasnak, nincs hatása az írásos kommunikációnak, ezért plakátokat használnak. Segít a zene: írtak egy Ebola-dalt, Guinea sztárjai éneklik, a rádiók folyamatosan játsszák. Azt hangsúlyozzák benne, mennyire fontos a kézfertőtlenítés, és ha valaki beteg, kórházba kell mennie, mert ez olyan kórokozó, amely megbetegítheti a családját. Az országban a HIV-vírus is nagy gondot okoz, a dalban hangsúlyozzák, hogy az Ebola más, itt nincs idő például végrendelkezni” – mondta Pályi Bernadett.
Hivatalos adatok szerint eddig több mint 3400-an haltak meg a kór okozta betegségben Guineában, Libériában és Sierra Leonéban. A vírus eddig több mint 7500 embert betegített meg. A járvány vérrel és más testnedvvel terjed. Az OEK szakemberei felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar egészségügy felkészült, annak ellenére, hogy egészen minimális az esélye a vírus behurcolásának és annak, hogy járvány alakuljon ki.
A járvány nyugat-afrikai megállításának esélyeiről Kis Zoltán úgy vélekedett: egyelőre egészen biztosan emelkedni fog a megbetegedések száma, megfékezésére azonban nagyon sok forrást vonnak most be. Több labor lesz, egészségügyi szakemberek érkeznek, hogy az Ebola-vírust kimutassák, mert több hasonló kórokozó is fertőz, és például a maláriásokat nagyon veszélyes lenne az ebolások közé elhelyezni. Több járványügyi szakember is lesz, aki nyomon követi a vírus útját. Fontos, hogy egyre több védőeszköz kerüljön a kórházakba, lényeges azt is megtanítani, hogyan kell ezeket az eszközöket használni.
“Ha lehetne, visszamennénk segíteni” – zárta a beszélgetést a két magyar szakember.