Az ember okozza a gepárdok hanyatlását

Kutatók megvizsgálták, mennyi energiát égetnek a gepárdok. Az adatok azt sugallják, hogy az emberi tevékenységek, nem pedig a nagyobb ragadozók járulhatnak hozzá nagyobb energiaköltségükhöz és így hanyatlásukhoz.

 A Science folyóiratban publikált új tanulmány égisze alatt a kutatók 19 szabadon kószáló gepárdot követtek két héten át Dél-Afrika és Botswana két helyszínén. Lemérték energiafelhasználásukat, miután izotóppal ellátott vizet fecskendeztek beléjük és később kielemezték ürüléküket.

Meglepetten észlelték, hogy a nagymacskák relatíve kevés energiát használnak fel zsákmányállataik – úgymint gazellák és impalák – nagy sebességű üldözésekor. A világ leggyorsabb szárazföldi emlőseként a gepárd három másodperc alatt óránkénti 96 kilométeres sebességre tud felgyorsulni álló helyzetből.

„Eredményeink azt sugallják, hogy tényleg tökéletesen adaptálódtak eme vadászati technikához. Nagyon gyorsan erőre kapnak, így a sebes vadászat nem igazán befolyásolja életminőségüket” – mondja Johnny Wilson, a vizsgálat egyik szakembere.

Az eredmények ellentmondanak ama elméletnek is, miszerint túl sok energiát pazarolnak el egy-egy újabb zsákmány elfogására, miután a nagyobb testű ragadozók – oroszlánok és hiénák – ellopták az általuk leterített állatot.

A legnagyobb energiaköltséggel a sétával megtett, egyre hosszabb távok járnak, amelyre a zsákmányt kereső nagymacskák az emberhez fűződő problémák – úgymint az élőhelyek felszabdalódása a szavannákon és más területeken, a szabad barangolást nehezítő kerítések és a zsákmányul szolgáló fajok ember általi túlzott kiaknázása – következtében rákényszerülnek.

Michael Scantlebury, a kutatás vezetője szerint naponta 30 kilométert is megtesznek, így a gepárd lehet ugyan az állatvilág Ferrarija, ideje nagy részében mégis lassan „kocsikázik”, a homokdűnéken bandukol át a rekkenő hőségben étlen-szomjan.

A gepárdpopulációk az utóbbi több mint egy évszázadban a szakemberek szerint mintegy 100 ezer egyedről 10 ezerre csökkentek. „Mi, emberek vagyunk felelősek a hanyatló egyedszámokért. Még gondosabban kellene ügyelnünk a világ még fennmaradt, igazán természeti régióinak védelmére és fenntartására, illetve át kell gondolnunk tevékenységeink következményeit” – mondja a kutató.

Úgy vélik, ha többet kiderítenek ama kihívásokról, amelyekkel a nagymacskáknak szembesülniük kell, megfelelőbb terveket dolgozhatnak ki jövőbeli védelmükre.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez