A kutatás során Dél-Afrika két szomszédos helyszínén ismételt ürülékszámlálást végeztek. Mindkét emlős számában kiugrást figyeltek meg, különösképpen a többlettáplálékot nyújtó helyszíneken, majd a számok az „éttermek” bezárásakor visszaestek. A kutatók új stratégiát javasolnak a keselyűk több okból is világszerte hanyatlásnak indult egyedszámának növelésére.
Leginkább kerítéseket javasolnak, hogy kizárják a nemkívánatos érdeklődőket és az extrahúst véletlenszerű helyszíneken helyezzék ki ahelyett, hogy megszokott „éléskamrákat” töltenének fel időről időre.
Richard Yarnell, a vizsgálat vezetője szerint az ilyen gyakorlat megfelelően imitálná a természetesen előforduló táplálékforrásokat. Csapata figyelmeztetett, hogy az emlős dögevők populációjának szándékolatlan felduzzasztása vagy átrendezése súlyos következményekkel járhat más fajokra, illetve a veszettséghez hasonló betegségek terjedésére nézve.
Míg a hiénák a Nemzetközi Természetvédelmi Unió szerint mérsékelten veszélyeztetettek, a sakálokat kártevőknek tartják. A kutatókat ezért is aggasztotta, amikor kiderült, hogy a sakálürülék hatszor nagyobb arányban fordult elő a Mankwe Vadmenedékben, miután kiépítették a keselyűbüféket. A hiénaürülék sűrűségét illetően még drasztikusabb, 54-szeres növekedést tapasztaltak. A hat kilométerre lévő Pilanesberg Nemzeti Parkban – ahol nem állítottak fel büféket – az ingadozások elenyészőek voltak.
Az ürülékminták mellett távirányítású kameracsapdákkal fotókat is készítettek a büfék „vendégköréről” és interakcióikról.
A keselyűszámok világszerte több okból – a dögök csökkenő száma, a rovarirtók vagy állatorvosi szerek miatti mérgezés – hanyatlanak. Az elhullott állatok – vadak vagy háziasítottak – tetemének meghatározott helyre való rendszeres kihelyezésével biztonságos táplálékforrást nyújtó stratégiát mind Afrikában, mind Ázsiában kipróbálták, ahol a keselyűk egyedszámának drámai csökkenése az elvadult kutyák populációs növekedéséhez járult hozzá, így megnőtt a veszettség terjedésének kockázata is.
A madarak létfontosságú szerepet töltenek be sok ökoszisztémában a dögök eltakarításával. Bár egyes tanulmányok eredményei szerint eme eljárások sikeresek a keselyűpopulációk regenerálódásában, keveset tudni arról, hogyan érintik a tágabb ökoszisztémát.