Bár a Szahara homokja időtlennek tűnik, a legtöbb geológiai adat azt sugallja, hogy a világ legnagyobb sivataga a 2-3 millió évvel ezelőtti tartományban született meg, vagyis körülbelül ugyanakkor, amikor a jégkorszaki ciklusok elkezdték szorongatni az északi féltekét.
A kutatók mindennek ellenére meggyőző bizonyítékot találtak arra, hogy a sivatag idősebb lehet hárommillió évnél – mondja Csung-si Csang paleoklimatológus, a Nature-ben megjelent új vizsgálat társszerzője. Megjegyezte, majd egy évtizeddel ezelőtt egy másik csapat Csád északi részén bizonyítékot talált kiterjedt dűnetelepekre, melyek becsült kora hétmillió év.
Más elemzések – többek között Észak-Afrikánál a tengerfenékről fúrással begyűjtött üledékekben megőrzött por és pollen mennyiségének hosszú távú változásait vizsgálók – kiterjedt aszályos időszakokat dokumentáltak a régióban a 8 millió évvel ezelőtti időszaktól.
Mostanáig azonban nem volt egyértelmű, mi válthatta ki a kiszáradást. Csang szerint nem mentek végbe nagyobb hegykeletkezési folyamatok, melyek befolyásolhatták volna a régió klímáját, és csapata klímaszimulációi sem utaltak arra, hogy a Föld orbitális pályájának vagy a szén-dioxid légköri koncentrációjának hosszú távú változásai okolhatóak lennének.
Ehelyett elemzésük azt sugallja, hogy a földtömegek fokozatos átrendeződése – különösképpen az afrikai tektonikus lemez eurázsiaihoz képest északi irányú eltolódása miatt az ősi Thetisz–tenger zsugorodása – az időjárási rendszerek megváltozását idézte elő.
A szimulációk arról tanúskodnak, hogy a Thetisz zsugorodása, illetve az Arab-félsziget kiemelkedése Északkelet-Afrikában a 7-11 millió évvel ezelőtti időszakban – amely így egy nagyobb óceáni részt váltott fel -, gyengítette az afrikai nyári monszunt. Amikor ezek a nyugati irányú szelek megfogyatkoztak, az Atlanti-óceán trópusi részéről érkező és Észak-Afrikán korábban végigseprő nedvesség déli irányba tolódott. Az Arab-félsziget kiemelkedése előtt Észak-Afrika nedvesebb, félszáraz klímával rendelkezett – írják a kutatók.
Stefan Kröpelin, német geológus szerint a modell érdekes, de szerinte “szinte nem létező geológiai bizonyítékon alapuló számtani spekuláció”. Hozzátette, nagyon keveset tudunk a Thetisz-tenger méretéről és geológiájáról. „A Szaharában szinte semmit sem lehet találni, ami 500 ezer évnél idősebb, és klímájának szempontjából az elmúlt 10 ezer évre visszatekintő tudásunk is tele van hiátusokkal” – magyarázza.
Észak-Afrika valószínűleg szárazabb és nedvesebb időszakok sorozatát tapasztalta meg a távoli geológiai múltban – teszi hozzá. Azonban minden elérhető bizonyíték azt sugallja, hogy az általunk ismert Szahara az északi-félteke eljegesedésének kezdete előtt, azaz mintegy hárommillió évvel ezelőtt még nem létezett.
Mathieu Schuster, az új vizsgálat társszerzője nem ért egyet Kröpelinnel. Szerinte bár tényleg nagyon keveset tudunk a régió ősi geológiájáról, a 2006-os csádi tanulmány, valamint az üledékekben a por és pollen mennyiségének növekedéséről beszámolók erőteljes bizonyítékot nyújtanak az új eredmények alátámasztására.