Az első kísérlet alapú vizsgálat a klímaváltozás és az óceáni savasodás cápákra gyakorolt hatását vette szemügyre, a Proceedings of the Royal Society B folyóirat közölte.
Rui Rosa, a kutatás vezetője elmondta, először mutatták ki, hogy a porcos halak (cápák és ráják) hasonló biológiai problémákkal nézhetnek szembe a magas szén-dioxid-szint és a melegedés eredményeképpen, mint amelyeket korábban a csontos halaknál megfigyeltek. „Az élőhelyek pusztulása és a túlhalászat mellett, az óceáni savasodás közvetlenül érinti a cápák rátermettségét és túlélési esélyét is” – magyarázza Rosa.
A vizsgálathoz 60 cápaembriót inkubáltak egy trópusi tengeri központban. Az embriókat korábban, a Fülöp-szigeteki Cebu környékéről gyűjtötték be. Némelyiküket a 2100-ra megjósolt, némileg magasabb hőmérsékletnek és alacsonyabb pH-értéknek tették ki.
Az alacsonyabb pH-érték a kutatók szerint a légkörbe jutó szén-dioxid (CO2) következménye lesz. A CO2 emberi forrásai a fosszilis üzemanyagok – mint szén, olaj, természetes gázok – égetéséből, valamint az erdőirtáshoz hasonló tevékenységekből eredeztethetőek. Amint az óceánba kerül, a szén-dioxid feloldódik, és csökkentheti a pH-értéket, ennélfogva savasabb vizet eredményez.
Harminc nappal az embriók kikelése után a túlélési arány gyorsan, mintegy 44 százalékkal csökkent azoknál a halaknál, amelyek a 2100-ra elvárt feltételeknek voltak kitéve embrióként. Az életben maradt egyedek Rosa szerint letargikusabbá váltak.
A kutatócsapat előrejelzése szerint a trópusi cápák védtelenebbek lehetnek a megjósolt változásokkal szemben, mivel relatíve stabilabb környezetben fejlődtek ki. Ide tartoznak a bambusz-, a zebra-, a csipkés pöröly-, a fehérfoltú szirt-, a cet-, a nagy pöröly-, a dajka-, a tigris-, a bikacápák, és még jó néhány egyéb faj.
A Global Change Biology folyóiratban közölt másik tanulmányban szintén a 2100-ra előre vetített, alacsonyabb pH-értéknek tették ki a halakat. Ez esetben viszont arra fókuszáltak, a megjósolt változás milyen hatással van táplálékkiszagoló képességükre. A cápák más módokon – hallás vagy elektromos impulzusok érzékelése révén – is megtalálhatják prédájukat, de a szagláshoz hasonló kémiai érzékelés kritikus fontosságú a sikeres vadászathoz.
Danielle Dixson, a vizsgálat vezetője elmondta, a halak nyomkövető képessége és támadó magatartása jelentős csorbát szenvedett. „A cápákat elképzelhetjük ‘úszó orrként’, a kémiai jelzések nagyon fontosak a táplálék felkutatásához” – magyarázza.
A kísérletben a magasabb CO2-szintű medencéből származó nyestcápák 15 százalékkal kevesebb időt töltöttek abban a vízáramlatban, amely táplálékra utaló kémiai jelzéseket hordozott, mint a kontrollcsoport, amely idejének több mint 60 százalékában az áramlatban maradt ízletes prédára várakozva.
A cápáknak a múltban is szembe kellett nézniük hőmérsékleti változásokkal és savasodással, de a jelenlegi és az előre vetített változások precedens nélküliek. Dixson következtetése szerint igazán a változás üteme aggasztó, ugyanis a halaknak soha nem kellett ilyen gyorsan alkalmazkodniuk a változó környezethez.