Jules Onana a legjobb példa: a kameruni válogatott futballista 1990-ben részt vett a világbajnokságon. 18 éve él Indonéziában. Kezdetben játszott, majd edző lett. Most pedig játékos ügynök. Megvan a hivatalos FIFA engedélye, és ő hozza be a legtöbb afrikai futballistát Indonéziába. “Nem a fiatalokat hívom. Ők csak menjenek Európába. Ott magas a színvonal és sok a pénz. De harminc éves kor után a futballista már nem kell senkinek, mert öreg, fáradt és sokszor sérült. Vagyis lőttek a karriernek és a pénznek. Ilyenkor jó Indonézia.
Itt nincs nagy pénz, de még 5-6 évig el lehet játszani. Az indonézek imádják a focit. A külföldi játékos itt egyből sztár lesz, akit aztán istenítenek, ha rúgja a gólokat! Ide profik kellenek. A fiatalok nem bírják az átállást. Lelkileg nincsenek felkészülve arra, hogy ez egy másik világ. Sokan keveslik a pénzt. Ha figyelembe vesszük az árakat, akkor ez nem is olyan rossz!” – mondja az egykori kameruni válogatott focista, aki most játékos ügynök Indonéziában.
A futball világbajnokság idején magasra csaptak a szenvedélyek Indonéziában is. Könnyebb szponzort találni a futball csapatoknak. Régebben az állam és az önkormányzatok pénzelték a futball csapatokat, de olyan nagy volt a korrupció, hogy ezt megszüntetették. Most magánvállalkozót kell találni. Indonézia dinamikusan fejlődik és egyre gazdagabb. Egyre több a potenciális szponzor. Afrika pedig ontja a tehetséges labdarúgókat, akik Európáról álmodnak. De ha ott vége a karrierjüknek, akkor jöhet Indonézia, ahol újra sztárok lehetnek, és kis vagyonnal térhetnek vissza 5-6 év után Afrikába.