Az ENSZ 2015-re tervezte a fordulatot, de ez biztosan nem következik be- állapítja meg a most közzétett jelentés. Afrika ugyanakkor a legdinamikusabban fejlődő kontinens, de ebből csak kevesen profitálnak igazán. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója többször felhívta a figyelmet: társadalmi robbanás fenyegethet, ha továbbra is ennyire igazságtalanul osztják el a növekedés előnyeit Fekete Afrikában.
Rontja a szegénység elleni harc esélyét, hogy állandóan csökken a külső segély mértéke. Egyre kevesebb támogatást kap, Afrika miközben a szegények száma egyre növekszik! Ráadásul a helyi háborúk alaposan megcsapolják az amúgyis szegény államok pénzügyi forrásait. A legszegényebb országok állandóan növelik, a katonai kiadásaikat miközben nem költenek az egészségügyre vagy az oktatásra pedig csak így lehetne kimászni a lehetetlen helyzetből.
A nyomorgók nagy száma növeli a társadalom bizonytalanságát. Ez nemcsak Fekete Afrika problémája, hanem például Egyiptomé is ahol a költségvetés egynegyedét arra költik, hogy olcsóbban adják a kenyeret, a benzint és a földgázt a nyomorgó millióknak. Ez szükséges a társadalom stabilitása szempontjából, de akadályozza a gazdasági fejlődést, mert az államnak nem jut pénze olyan beruházásokra, melyek előre vinnék a legnépesebb arab országot, Egyiptomot. Hasonló dilemmával küzd sok fekete afrikai állam is, ahol a politikai instabilitás állandó kihívást jelent a vezetésnek, amely képtelen megbirkózni a gyorsan növekvő szegénység problémáival.