Brit kutatóknak sikerült megfejteni a vadon élő csimpánzok kommunikációjának – karmozdulatainak – jelentését: az állatok “lexikonjában” 66 karlejtés van, amellyel 19 különféle üzenetet képesek küldeni egymásnak.
Ugandában élő csimpánzközösségeket figyeltek meg és vettek filmre a skóciai St. Andrews Egyetem szakemberei, több mint 4500 esetet vizsgáltak meg ahhoz, hogy kiderítsék az állatok mozdulatainak jelentését. Kutatásukról szóló tanulmányukat a Current Biology folyóiratban tették közzé.
Az állatvilágban ez a szándékos kommunikáció egyetlen rögzített formája. Csak az embereknek és a csimpánzoknak van kommunikációs rendszerük, amelynek segítségével szándékosan küldenek egymásnak üzenetet. Ezért olyan lenyűgözőek a csimpánzok gesztusai – idézte a BBC honlapja Catherine Hobaitert, a tanulmány társszerzőjét, aki kommunikáció- és közösségimagatartás-fejlődést kutat a skót egyetemen.
Bár korábbi vizsgálatok már kiderítették, hogy az emberszabású majmok és a majmok képesek megérteni komplex információkat más állatok hanghívásából, ezek az állatok valószínűleg nem szándékos kommunikációs üzenetek küldésére használják hangjukat. “Ez az alapvető különbség a hanghívások és a gesztusok között. Ez valahogy olyan, mint amikor felemelsz egy bögre forró kávét, elsikoltod magad és megfújod az ujjaidat. Ebből azt értem meg, hogy a kávé forró, de neked nem szükségszerűen állt szándékodban kommunikálni ezt nekem” – magyarázta Hobaiter.
Néhány csimpánz-karlejtés egyértelmű – folyamatosan azt használják egy szándék közvetítésére. A levélrágást például, amikor egy csimpánz kicsiny harapásokat eszik a levelekből, csak arra használják, hogy értésre adják szexuális udvarlásukat. Sok más jelzés persze nem egyértelmű: a megragadással azt fejezik ki, hogy a másik hagyjon fel azzal, amit csinál, de azt is jelentheti, hogy másszon fel rá vagy menjen el onnan.
Bár sok jelzés megmagyarázhatatlan, a kutatók által készített felvételekből egyértelműen kiderült, mit akarnak a csimpánzok kommunikálni. Egy felvételen az anya lábát nyújtja nyűgös csemetéjének, azt jelzi vele, mássz fel rá. Az ifjú állat azonnal anyja hátára ugrik, és együtt mennek tovább.
“Ennek a tanulmánynak a nagy üzenete az, hogy van egy másik faj, amelynek értelmes kommunikációja van, azaz ez nem csak az emberek egyedülálló sajátossága… Végtére is a csimpánzok szorosabb rokonságban állnak velünk, mint a többi emberszabású majommal, ezzel magyarázható, hogy sok tekintetben igen hasonlóak vagyunk hozzájuk” – hangoztatta Hobaiter.