Augustin Bizimungut népirtás, emberiesség elleni bűncselekmény és háborús bűn vádjával állították az arushai törvényszék elé. Az ügyben eljáró bíróság már 2011. május 17-én kiszabta az első fokú ítéletet, a volt tábornok azonban fellebbezett. Az ügyészség az ítélet súlyosbítását próbálta elérni.
Theodor Meron bíró bejelentése szerint az ítéletet másodfokon egyhangúlag helybenhagyta a bíróság.
A ruandai háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék szerint Bizimungu 1994. április 7-én tartott beszédében tuszik meggyilkolására buzdított. A vádak szerint a tábornok már a hadsereg vezérkari főnökévé történt kinevezése, vagyis 1994. április 16. előtt részt vett tuszik lemészárolásában, a kinevezése után pedig megkettőződtek a tömeggyilkosságok.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1994. novemberi határozata alapján létrehozott ICTR feladata a népirtás magas rangú felelőseinek felkutatása és elítélése.
Az Afrika középső részén fekvő, közel 10 milliós országban 1994-ben száz nap alatt mintegy 500 ezer tuszival és 300 ezer mérsékelt hutuval végeztek hutu milíciák. A módszeres mészárlás azt követően vette kezdetét, hogy 1994. április 6-án életét vesztette Juvenal Habyarimana ruandai elnök, mivel lelőtték a repülőgépét a főváros, Kigali közelében. A merényletet követően néhány órán belül a hutu kormány egyes tagjai mozgósítani kezdték a milíciákat, hogy lássanak hozzá a kisebbségben lévő tuszik módszeres lemészárlásához, ami végül több mint 3 hónapon át tartó erőszakhullámhoz vezetett.