A francia misszionárius fehér atyák első csoportja 1879-érkezett Ugandába, de az arab kereskedők befolyására a trónt birtokló király elüldözte őket az országból. Ennek ellenére a következő király visszahívta az atyákat. Mwanga király közvetlen barátai ekkor már keresztény életet éltek, éppúgy, mint az udvartartás többsége. 1880 és 85 között többen felvették a keresztény hitet. Persze ellenlábasok is akadtak, akik összeesküvést szőttek a keresztények ellen és közben a királyt is ellenük hangolták. Ennek eredményeképpen megvádolták kémkedéssel Hannington anglikán püspököt és híveit. A király inkább adott az árulók vádjaira és azok vezetőjének Katikiro-nak, így az ő kezébe adta a Jézus hívők sorsát.
Katikiro a király közvetlen barátait fogatta el először, majd lefejeztette őket és testüket máglyára vetette. Ez után a király bíróságot hívott össze, ahol kettéválasztotta az összegyűlteket. Akik nem imádkoztak maga mellé ültette, akik imádkoztak, a falhoz állította. Megkérdezte tőlük:
– Ti valóban imádkoztok?
– Igen Uram, mi valóban imádkozunk.
– Továbbra is akartok imádkozni?
– Igen Uram, egészen a halálig –volt a felelet
A király ítéletet hirdetett: – akkor öljétek meg őket
Összesen 22 ugandai vértanút végeztek ki brutális kegyetlenséggel. Őket XV. Benedek pápa 1920-ban boldoggá avatta. 1934-ben Lwanga Károlyt, aki elsőként állt ki a sorból és vállalta hitét, így a halált is önként: az Actio Catholika és az afrikai ifjúság védőszentjévé nyilvánította. VI. Pál pápa 1964. október 18-án szentté avatta a vértanúkat.
“Istenünk, ki úgy rendelted, hogy a mártírok véréből sarjadjon a kerszténység vetése, engedd kegyesen hogy egyházad szántóföldje, amelyet Szent Károly és társainak vére öntözött, aratásodra bőséges termést hozzon”
