N. Rózsa Erzsébet, az MKI tudományos igazgatója előadásában elmondta: eredetileg csak május 26-27-én tartották volna a választást, de egy nappal meghosszabbították, hogy a részvételi arány magasabb legyen. A jelenlegi adatok alapján a szavazásra jogosultak 47,4 százaléka adta le voksát. Mivel már korábban is Szíszi győzelme látszott valószínűnek, sokan nem is mentek el voksolni – tette hozzá.
Emlékeztetett arra, hogy a Muzulmán Testvériség a választás bojkottjára szólított fel.
Az elemző elmondta: a választáson induló két jelölt, Szíszi és Hamdín Szabbáhi egyaránt a nasszerizmus követője, Egyiptom egységére és a nemzeti identitásra helyeztek nagy hangsúlyt. A több mint 24 millió leadott szavazat 93 százalékát Szíszi szerezte meg, a viszonylag alacsony részvétel ellenére az egyetlen fordulóban négymillióval több voksot kapott, mint az előző választáson győztes Mohamed Murszi. Bár sok probléma vetődött fel a választás lebonyolításával kapcsolatban, a nemzetközi megfigyelők szerint választási csalásra utaló jelek nem voltak.
N. Rózsa Erzsébet a nagy fölénnyel győző Szíszi életútját ismertetve megemlítette, hogy mélyen vallásos családból származik, fényes katonai karriert futott be, korábban Murszi védelmi miniszternek kérte fel. Szíszi programjában a mezőgazdaság fejlesztésére, a lakhatás javítására, az oktatás ügyének kezelésére, a szegénység csökkentése koncentrált. Győzelmét eufória követte, az új államfőtől mindenki sokat vár, mindenekelőtt rendet. Szíszi a Muzulmán Testvériségről úgy vélekedik, hogy lejárt a szervezet ideje – fűzte hozzá.
Szabbáhival kapcsolatban a szakértő arról beszélt, hogy az ismert újságíró, politikus a 2012-es elnökválasztáson is indult, és akkor harmadik lett. Anvar Szadat és Hoszni Mubarak idején ellenzéki baloldali aktivista volt. Programjában a demokráciára, a jogállamiságra, az állampolgári jogokra, az egészségügyre, az oktatásra, a munkahelyteremtésre és az ország regionális befolyásának visszaszerzésére helyezett hangsúlyt. Hirdette azt is, hogy felül kell vizsgálni az Izraellel kötött békeszerződést, és egyetlen a Muzulmán Testvériséghez kapcsolódó pártot sem szabad legalizálni.
N. Rózsa Erzsébet szerint adódik a kérdés, hogy vajon Szíszi olyan erős elnök lesz-e, mint Mubarak volt. Az új alkotmány azonban némileg korlátozta az elnöki jogköröket, a parlament szerepét pedig megnövelte – emlékeztetett. Úgy látja, a helyzet értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a fiatalok jelentős része távol maradt a választástól, továbbá azt, hogy bár a Muzulmán Testvériség jelenleg visszaszorult, nem lehet tudni, az iszlám szerepe valójában mennyire jelentős a társadalomban.
Balogh István, az intézet tudományos munkatársa az amerikai-egyiptomi kapcsolatokról tartott előadásában hangsúlyozta: az Egyesült Államok elvárja partnereitől a demokratikus értékrend tiszteletben tartását, de ha nincs demokratikus ellenzék, amelyet támogathat, akár az autoriter rezsimekkel is hajlandó az együttműködésre, ha azok képesek fenntartani a stabilitást.
Washington alapvető célja Egyiptommal kapcsolatban az ország stabilitásának biztosítása, és ezt szem előtt tartva dönti el, hogy az értékeket vagy az érdekeket követi-e – magyarázta. Kifejtette: a 2011-es arab tavasz idején, az egyiptomi zavargások kezdetén a kivárás jellemezte az amerikai külpolitikát, vagyis akkor érdekorientált volt. Később, amikor egyértelművé vált, hogy Mubarak helyzete tarthatatlan, Washington a tömeg mellé állt, vagyis politikájában értékorientált fordulat következett be. Amikor aztán az elnökválasztáson Murszi nyert, az Egyesült Államok azért támogatta, mert demokratikusan került hatalomra, azaz ismét értékorientált volt a megközelítése. Ugyancsak az értékek védelme vezérelte Washingtont, amikor 2013 nyarán a népharag elsöpörte Murszi hatalmát: mivel az addigi egyiptomi elnököt távozásra kényszerítették, amerikai értelmezés szerint ez nem a demokratikus népakarat kinyilvánítása volt, hanem puccs, ezért felfüggesztették a katonai segélyeket.
Balogh István elmondta: idén áprilisban azonban az Egyesült Államok beleegyezett a fegyvereladási egyezmény végrehajtásába, ami ellentmondásnak tűnhet, hiszen ha puccsnak tartották a történteket, miért adnak el fegyvert Egyiptomnak? A hivatalos indoklás szerint azért, hogy segítsenek visszaszorítani az országban a terrorizmust. A stabilitás hangsúlyozása viszont már érdekorientált külpolitikát jelent. Végül a mostani elnökválasztást illetően is az érdekorientált megközelítés jellemző, mert Szíszi képes garantálni a stabilitást, elkerülni a gyenge államiságot, márpedig Washington érdeke az erős Egyiptom.
Mindebből az látszik, hogy az Egyesült Államok alapvetően azt az erőt támogatja, amely garantálja a stabilitást, és emiatt akár az értékek is háttérbe szorulhatnak – mutatott rá az elemző.