A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Namíbiai Környezetvédelmi és Turisztikai Minisztérium – az Elefántok határok nélkül szervezet és a botswanai vadvédelemmel és nemzeti parkokkal foglalkozó minisztérium együttműködésében – GPS-nyakörveket helyezett nyolc kifejlett alföldi zebrára (Equus quagga), majd két éven keresztül figyelte mozgásukat a namíbiai Chobe-folyó és a botswanai Nxai Pan Nemzeti Park között. Ezek távolsága légvonalban 250 kilométer, oda-vissza 500. Az eredményeket azOryx folyóiratban közölték.
A kutatók szerint az oda-vissza légvonalban 500 kilométeres távolság nagyobb, mint amelyet a csíkos gnúk fednek le jól ismert szezonális vándorlásuk alatt a Serengetin.
A felfedezésre akkor került sor, amikor világszerte többféle faj vándorlása már súlyosan veszélyeztetett, míg a fekete kontinens egyéb területein élő zebrák migrációját a kerítésekhez hasonló fizikai korlátok nehezítik.
A tanulmánynak figyelemre méltó természetvédelmi hordereje van. A megfigyelt migráció ugyanis teljes egészében a Kavango Zambezi Határokon átívelő Természetvédelmi Területen (Kavango Zambezi Transfrontier Conservation Area avagy KAZA), a világ legnagyobb, több országot felölelő védett régiójában zajlik.
A 290 ezer négyzetkilométeres terület Namíbián, Botswanán, Zimbabwén, Zambián és Angolán ível át, és az olyan nagyobb tájvédelmi megközelítéseket példázza, amelyekre a világ még fennmaradt, nagy léptékű szárazföldi migrációinak védelméhez szükség lesz.
A szakemberek szerint az eredmények kihangsúlyozzák a határokon átívelő természetvédelmi területek fontosságát. A tanulmány maga pedig kulcsszerepet játszik egy, a KAZA-n belüli vadvédelmi folyosó azonosításában.
A kutatók kihangsúlyozták, hosszú távú megfigyelésekre van szükség annak igazolására, hogy éves és állandó vándorlásról van szó, illetve, hogy genetikailag kódolt, vagy anyától az utódra örökölt magatartás-e.