Alan Cooper, az Adelaide-i Egyetem szakembere és a tanulmány vezetője szerint az eredmények kihívják a röpképtelen madarak fejlődését taglaló jelenlegi elméleteket.
Az emu és a kazuár Ausztráliában és Új-Guineán, a kivi Új-Zélandon, a strucc Afrikában, és a nandu Dél-Amerikában úgynevezett lapos szegycsontú madarak, amelyek elveszítették ama csonttarajt, amelyhez általában a szárnyizmok tapadnak.
Eddig úgy hitték, hogy mindegyik, ide tartozó madárcsoport az ősi szuperkontinens, a Gondwana feltöredezése révén fejlődött ki. Közel két évtizeddel ezelőtt azonban Cooper elvégezte eme madarak ősi DNS-ének elemzését, és kiderítette, hogy a kivi legközelebbi élő rokona az ausztráliai emu és a kazuár. Mivel tudták, hogy Új-Zéland a Gondwana feltöredezésekor szakadt el Ausztráliától, így mindez azt sugallta, hogy a kivik ősei Ausztráliából származnak. Cooper elmondta, az eredmény igencsak népszerűtlen lett az új-zélandiak körében, akiknek lelkiismeret furdalásuk volt, hogy nemzeti madaruk valójában ausztrál.
A Science-ben közölt új tanulmányában viszont más eredményre jutott. Csapatával két, mára kihalt, moaszerű madagaszkári elefántmadárfaj mitokondriális génállományát vizsgálta meg, és feltárta, hogy valójában ez az óriási növényevő volt a tyúk méretű, férgekkel táplálkozó kivi legközelebbi rokona.
A kivi és az elefántmadár fejlődési vonala mintegy 50-60 millió éve vált el egymástól, ami a kontinensek szétválásánál jóval későbbi időpont. Kapcsolatuk megcáfolja a jelenlegi teóriát, miszerint a lapos szegycsontúak egy röpképtelen ősből fejlődtek ki, és evolúciójukat a kontinentális vándorlás segítette elő.
„A kivi őseinek Madagaszkárról kellett érkezniük, és egyértelműen a levegőben, mivel ez a két régió soha nem kapcsolódott fizikailag egymáshoz” – mondja Cooper, hozzátéve, hogy szétszóródásukkor a lapos szegycsontúak ezek szerint tudtak repülni. Elmélete szerint az egyes csoportok csak szétválásuk után, egymástól függetlenül veszítették el repülési képességüket, és a legtöbb esetben óriás testű növényevőkké fejlődtek – magyarázza.
Számára még fontosabb, hogy az eredmények helyreállítják Új-Zéland nemzeti büszkeségét. „Húsz évvel később nagyszerű érzés kimutatni, hogy a kivi mégsem ausztrál származású madár. Legközelebbi rokona ugyanis egy madagaszkári elefántmadár”- mondja.
A lapos szegycsontúak és az ausztrál Genyornis mellett, a röpképtelen madarak csak a nagy testű ragadozókat nélkülöző szigeteken fejlődtek ki. Cooper és csapata úgy véli, hogy a lapos szegycsontúak csak egy szűk evolúciós időszakban, a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása után tudtak nagy röpképtelen növényevő madarakká fejlődni.
„Mikor a dinoszauruszok eltűntek, a nagy testű növényevők előtt megnyílt egy ökológiai fülke, mivel akkoriban az egyetlen emlősök a fán élő, patkányméretű lények voltak. Amennyire meg tudjuk állapítani, a lapos szegycsontúak ekkoriban még repültek, ezeken az eltérő kontinenseken landoltak, és üresen találták az érintett ökológiai fülkét, amelynek révén gyorsan óriási röpképtelen növényevőkké fejlődtek” – magyarázza Cooper.
Amint 50 millió évvel ezelőtt az emlősök testmérete megnőtt, ez az evolúciós útvonal már nem volt előnyös, mivel a madarakat védtelenné tette az emlős ragadozókkal szemben. Ezért meg kellett tanulniuk gyorsan futni.