Gasztro– és illatélmények vaníliával, Ugandából

A vanília egy trópusi orchidea virágának maghüvelye, a létező 30.000 orchideafajtából az egyetlen, amelynek ehető a „gyümölcse”. Először Mexikóban termesztették és használták (az azték indiánok egyébként még fizetőeszközként is). Európába a spanyolok hozták el nekünk a 16. században (muchas gracias!). Itt hamarosan a francia nemesek körében is elterjedt – a vaníliás forró csokoládé számított akkoriban a legkülönlegesebb, legfelkapottabb italnak. Angliában Erzsébet királyné által került az udvar által hivatalosan használt fűszerek listájára. A 19. századig a vanília kizárólag Mexikóban termett, a hollandok és franciák komoly és tisztességtelen próbálkozásai ellenére sem sikerül máshol meghonosítani. Több évnek kellett eltelnie, amíg először egy belga botanikus, majd egy fekete rabszolga olyan mesterséges porzási módszereket fedezett fel, amelyek lehetővé tették végül a vanília termesztését Mexikón kívül is. Ma a legjelentősebb termelők Madagaszkár, Uganda, Indonézia, a Seychelles-szigetek, Mexikó.

A vanília a világ legmunkaigényesebb fűszere, ez indokolja a csillagászati árát is. Ültetés után csak 3 év múlva kezd el teremni. Minden egyes virágot egyesével, kézzel poroznak be, ez pedig csak a nap bizonyos órájában lehetséges. Amikor (természetesen szintén kézzel, egyesével) leszedik az akkor még zöld színű babhüvelyeket, először forró vízben blansírozzák, azaz rövid ideig hőkezelésnek vetik alá, majd 48 órára gyapjúkendőkbe bugyolálják. Ezt követi az a 6 hetes, napon való szárítási szakasz, ami alatt a babhüvely az eredeti mérete mintegy ötödére csökken és kialakul a jellegzetes aromája. A feldolgozási folyamat végén következik a minőség-ellenőrzés – a legérdekesebb része a vanília felhasználásra való előkészítésének. Profi vaníliaszagolók biztosítják, hogy kizárólag tökéletes ízvilágú vanília kerüljön a csomagokba. Az afrikai országokban ez az egyik legjobban fizetett szakma, mivel nagy felelősség és kivételesen érzékeny orr szükséges hozzá.

A legismertebb parfümmárkák is előszeretettel hirdetik, hogy illatkülönlegességüket egy csepp, Ugandából származó vanília adja. Azáltal, hogy a vaníliát a versenyegyenlőség íratlan szabályainak megfelelően vásárolják Ugandából, megélhetést is biztosítanak a helyi vaníliatermesztőknek, akik nagyrészt nők.