A jelentés szerint a külföldi befektetők illetve később a tulajdonosok évente 320 milliós dolláros hasznot vágtak zsebre, míg Mozambiknak mindössze 15 millió dollár maradt évente! A jelentés szerzői úgy vélik, hogy ideje lenne a pénz egy részét visszaadni Mozambiknak, hiszen az még mindig nagyon szegény ország, a lakosság 54%-a a szegénységi küszöb alatt él.
A kínos az egészben az, hogy érintett a Világbank is, melynek az a hivatalos feladata, hogy segítse a fejlődő országok felemelkedését. Miért jött létre ilyen aránytalanság a profitok között? Először is azért, mert a mozambiki állam részesedése az alumíniumkohóban mindössze négy százalék. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a hosszú polgárháború után ez volt az első nagy beruházás Mozambikban. Így az állam rengeteg kedvezményt adott: nem kellett például társasági adót vagy ÁFA-t fizetni. Ráadásul az állam hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonosok a profitot off shore cégeken keresztül külföldre vigyék.
Az alumíniumkohó így is nagy üzleti siker: ez adja Mozambik exportjának a 30%-át és a dolgozók zöme ma már helyi lakos. Jelentős része van az alumíniumkohónak és a később felépített második kohónak abban, hogy Mozambik a leggyorsabban fejlődő afrikai államok közé került: a GDP 8%-kal növekszik évente 1998 óta. A probléma csak az, hogy ebből a helyi lakosság nem profitál eléggé: hiába a gyors növekedés, az emberek többsége még mindig a szegénységi küszöb alatt él Mozambikban…