„A világegyetemnek csak az élet ad értelmet, és minden, ami él, táplálkozik.”
Anthelme Brillat-Savarin
Első feljegyzett emlék a banánlevélben párolt kreációról 1887-ben volt. Kabaka Mwanga (Buganda) király személyi szakácsa előszeretettel készítette, a vízi –és szárazföldi állatok húsából, valamint zöldségekből összeállított csomagot. Az étel alapjának marha, csirke, disznó, vagy kecskehúst használhatunk, amelyek könnyen beszerezhetőek bármelyik helyi, vagy nemzetközi piacon. Ínyenceknek extra opció lehet a füstölt hal, ami igazán egyedivé teszi az ételt. Tájegységenként találhatunk egyéb változatokat, ahol még akár füstölt hússal is főzik a Luwombo-t. A nyugat-afrikai országokban, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaságban is készítenek ugyanilyen főételt, ott Liboke-nak hívják.
A banánlevél, mint természetes kukta körbefogja és lezárja az alapanyagokat, amelyek lassú, illetve közepes tűzön párolódnak össze és így adnak egy speciális gasztronómiai íz-orgiát. Az eredeti Luwobo-t, gödörbe ásott izzó parázson elhintett homokra helyezték, ami egyenletes hőt biztosított a fűszerezett ízek házasításához. Ma már leegyszerűsített módon, faszénen, vagy lábosba helyezett homokon készítik.
„Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, és az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.”
Anthelme Brillat-Savarin
Ha sikerült eléggé felborzolnunk az ízlelőbimbókat, íme néhány kép, hogy könnyebben magunk elé képzelhessük ezt az ínyencséget!
